Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Borbély László: Tizenkilencezer forint
mérte tetőtől talpig mindkettőjüket, azután folytatta járőrútját a társával, aki még mindig beszélt a rádió adó-vevő készüléken. A sarki borozóból kihallatszott a játékgépek által okozott hangzavar. A szemköztijárdán egy hajléktalan rendezgette taligáján a sok ócskaságot. Hangosan átkozódott, mert egy rozsdás vascső csörömpölve elgurult. Nehézkesen utánament. Felvette és kötéllel ráerősítette a taligára. Mielőtt továbbtolta alkalmi négykerekűjét, rekedt hangon megkérdezte Ernőéktől, hogy nincsen-e fölösleges cigarettájuk. Pálinkás Jamesz adott egy szálat a sajátjából. A borozóval szomszédos kapubejárónál álldogált Ernő és a bácsikája. Pálinkás Jamesz jól meghúzta a töményitalt, azután elkérte Ernőtől a sört, s egy hajtásra kiitta azt is.- Szóval majdnem a tepsibe küldött az a rohadék — mérgelődött Jamesz.- Felejtsd el őket!- Azon vagyok. Na, ihatunk még egyet? Ernő a fejét rázta.- Apa azért küldött, hogy keresselek meg. Elfogyott a pénzünk, szükségünk van a tizenkilencezer forintodra, amit tegnap felvettél. Pálinkás Jamesz elővette az utolsó szál cigarettáját, de nem tudta meggyújtani, mert fuldokolni kezdett a köhögéstől. Akart valamit mondani, de a köhögés annyira rázta, hogy nem jutott szóhoz azonnal.- Nincs már meg az a pénz - jelentette ki Jamesz, miután jobban lett.- Hülyének nézel engem? - kérdezte Ernő.- Tegnap találkoztam a postással, éppen a lottózóba indultam.- És? Az egész pénzt fogadásra költötted?- Csak a kisebb hányadát. A többit sajnos ellopták, mialatt részegen aludtam a pádon. Könnyen jött, könnyen ment. Pálinkás Jamesz nézett maga elé, bámulta a semmit. Hirtelen elsápadt, kicsit szédült, Ernő bácsikáját karonfogva elindult.- Gyere, leülünk a padra! Átmentek a közeli játszótérre és leültek. Előttük a kőasztalnál ketten sakkoztak. A háttérben óvodások kergették egymást. Az egyik óvónő reménytelenül próbálta megfékezni őket.- Minek él az, aki mindig elrontja az életét? - dünnyögte Jamesz.- Egy balhé miatt nem siklik ki örökre az ember élete.- Nehogy elkezdj bölcselkedni, mint az anyád!- Nem gondolod, hogy ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba?- Nem értem! Miről beszélsz?- A körvasútsorról... a nemi erőszakról...- Megkértem az öcsémet, hogy erről sohase beszéljen neked.- Nem tőle tudom. Jártam a Csordás Jánosnál délelőtt.- Mit kerestél te a sportiskolában? Azt hittem, elkerülöd még a környékét is, mióta az orrodat betörték.- Téged kerestelek! - mondta Ernő ingerülten.- Megtaláltál. De ez nem jogosít fel arra, hogy számon kérd rajtam a múltamat! Nem tartozik rád! 772
