Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések
- Tudtunk a perekről, botrányokról - hiszen Tolnai a barátunk volt de minden per és nehézség ellenére Jugoszlávia politikailag és ideológiailag is nyitottabb volt Magyarországnál. Teljesen más helyzet állt aztán elő, amikor a magyarországi Mozgó Világ-botránnyal egyidejűleg ott is elvették a lapot a szerkesztőségtől, és egy másik, egy parírozó csoportnak adták oda. Attól kezdve aztán csak a nevében maradt Új Symposion. Szóval tudtunk ezekről, és biztosak voltunk abban, hogy a magyar és a jugoszláv titkosszolgálat együttműködik, vagyis ha valaki olyan kéziratot akart kivinni, amely a magyar hatóságok szempontjából nem volt üdvözlendő, akkor arról a jugoszláv hatóságok is tudomást szereztek. Na most a jugoszláv hatóságok sem örültek pokolian Tito idejében azoknak az írásoknak, amelyek elütöttek a pártvonaltól, de a magyar állapothoz képest már az is hihetetlenül fejlett, polgári eljárás volt, hogy valakit egy írás miatt bepereltek. Nálunk nem voltak perek, hanem ment egy telefon, mire az irodalmi közlés lehetetlenné vált. Tudomásom szerint a folyóiratok felküldték a tartalomjegyzéket, és ha valamelyik írásra kíváncsi volt a Művelődési Minisztérium, abba betekinthetett. Jugoszláviában nem volt ilyen előzetes bemutatási kötelezettség, lehetősége sem volt rá a hatóságnak. Ezzel persze nem azt állítom, hogy az ottani perek és értelmiség-ellenes hadjáratok kellemesek voltak, de abban a közegben legalább lehetőség nyílt arra, hogy a perbe fogott mellett széles nyilvánosság foglaljon állást, anélkül, hogy ezt óriási hőstettnek érezné. Végei László* (Szerkesztőbizottsági tag, 1964-1971)- Mekkora súlya van az Új Symposionnak az Ón életében?- Számomra főleg a fiatalságot jelenti... és egy nagyon sokrétű, kalandos szellemi helyzetet. Bizonyos terveket. így hát az Új Symposion a szabadság emlékévé vált; persze a történelem ezt aztán lassan összezsugorította. Később szertefoszlott az illúzió.- 1961-et írunk, megindul az Új Symposion elődje az Ifjúság című hetilapban. Fel tudja idézni, hogy akkoriban mit jelentett Önnek az irodalom'?- Kevesebbet, mint ma — számomra inkább magától értetődő érdeklődést. Nem tartottam az irodalmat nagy és szent dolognak, ettől az elképzeléstől mindig idegenkedtem. Arra sem gondoltam, hogy az irodalomnak különleges szerepe vagy funkciója lenne. Nekem akkor elsősorban kísérletet, próbálkozást jelentett, és hát ellenkezést minden létezővel. Valamilyen ösztönös, érzelmi ellenkezést, tiltakozást. Nem a mai értelemben vett politikai tiltakozásról van szó, inkább az életforma, az életérzés lázadásáról beszélek. Akkoriban írtam is erről az esszéimben. Az irodalom azt jelentette, hogy másképp éljek és gondolkozzak. Nem éltek bennem azok az elméleti kérdések, amelyek ma *Az első nemzedék legendás költői-írói közül ez alatt a két nap alatt csak Végei Lászlót sikerült meginterjúvolnunk - a Palicson élő Tolnai Ottó, mondom, csak a versei felolvasására vállalkozott, Domonkos István pedig 1986 óta Svédországban él. 83
