Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Mátyás Csaba: Gondolatok az ezeréves tölgyfánál
MÁTYÁS CSABA Gondolatok az ezeréves tölgyfánál Tisztelt Ünneplő Közönség! Erdész vagyok és egész életemet az erdő, s a fák tanulmányozásának szenteltem. Talán ezért kértek föl fontos személyiségek, hogy mondjak egyfajta „emlék”-beszédet ez alatt az ezeréves tölgyfa alatt. Ugye egyetértenek velem abban, hogy egy nagy, öreg fáról beszélni nem annyira erdészeti, mint inkább filozófiai-művészeti szempontból lehet, mint ahogy meg is tették ezt nagyon sokan, költők, zeneszerzők, festők, fotóművészek. Nézzék ezért el nekem, hogy ezúttal élőbeszéd helyett inkább felolvassam papírra vetett gondolataimat kissé távolabb kalandozva megszokott tématerületemtől . Végül is mi az, ami megragad, sőt elragadtat bennünket egy tiszteletreméltó faóriás láttán? Először is a tekintélyes méret. A nagy fa árnyékában ismét gyermekké leszünk, eltörpülünk hatalmas törzse mellett, lenyűgözve szemléljük kusza, de mégis rendezett ágait. Ez a nagyság szuverén, és semmilyen közösséget sem tart fenn egy csupaüveg-beton magasház méretével. Ez a nagyság nem hivalkodó, nem mesterkélt és kiállta az idők próbáját. Léptéke emberi, még ha messze túlszárnyalja is térben, de még inkább időben az emberi percepciót. Második a megtestesült múlt csodája. A nagy fa egy önálló, kis mikrokozmosz, múltja, élete regényes és titokzatos - és nemcsak gyermeki szemmel az. Nincs feljegyzés arról, hogy hány évtized, évszázad nevelte vékony suháng- ból terebélyes faóriássá, hány vihar és nélkülözés tépázta koronáját, miközben generációk élték életüket, megdönthetetlennek hitt birodalmak születtek és tűntek el. Az eltelt idő örökkévalóságnak tűnik, ha arra gondolunk, hol van a kéz, amely talán ültette, ágait nyesegette, vagy nevének kezdőbetűit véste belé? Harmadik dolog az egyéniség. A modern genetikai vizsgálatok szolgáltatták a természettudományos bizonyítékot arra, amit a filozófusok, művészek évezredek óta tudnak: minden földi teremtmény megismételhetetlenül egyszeri; valamennyiükben egyedi genetikai kód parancsa határozza meg az élet lehetőségeit és korlátáit. így van ez a mi tölgyfánk esetében is. Örökítő anyaga, melyet elődei hagyományoztak rá, évmilliók tapasztalatát hordozza. Kedvező, virágzó korszakokét és olyanokét is, amikor ezen a tájon porlepte, hideg puszták terültek el, ahol szabadon süvített a közeli gleccserek jeges szele. Tölgyünk ősei olyankor 744
