Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Markó Péter: Egy tér az időben

siér megfogalmazása szerint a ház „lakógép”, az ipari társadalom számtalan, sorozatban előállított gépeinek egyike. A deszakralizáció általában nem az ún. szocialista építés időszakában kezdődött el, hanem az ipari társadalom következtében a világban végbement változás része volt, melynek előzménye a kozmosznak a tudományos gondolkodás elterjedésének nyomán bekövetkezett de- szakralizációja. Vajon végleg visszavonhatatlan folyamatról van-e szó, vagy a ma emberének is lehetősége van arra, hogy „újra rátaláljon a létezés szent dimenziójára”? A törekvést mindenesetre érzékelnünk kell. Mi mást szolgálna a székesegyház háború előtti szépségének feltámasztása, orgonaépítés, a négy nagyméretű olajfestmény Mária életéről, melyhez hasonló feladat ritkán adódik egy művész életében. Említhetnénk a pártszékházból lett főiskolát is. A külső megjelenésnek átváltoztatása - Sztálin-barokkból barokk imitációvá - majdnem olyan nehéz feladat volt, mint a benne megnyilvánuló szellem megváltoztatása. A Berzsenyi téren három szellemiség jelenléte nyilvánvaló, hisz szobrok emlékeztetnek rá. A székesegyházzal szemben ülő Szily Jánosé, a főiskola D-épületének háttal álló Berzsenyi Dánielé és a tértől pár lépésnyire felállított Batthyány Lajosé. A szakrális, a szellemi, az erkölcsi egység.

Objektív vagy szubjektív-e az idő és a tér - teszik fel a kérdést nagyon régóta a filozófusok. Lennének-e akkor is, ha nem volnának racionális lények? S vajon minden racionális lény szükségszerű sajátossága-e az, hogy tér- és időbeli koordinátarendszeren keresztül észleli, éli meg környezetét? Kant szerint az idő és tér pusztán „az érzéki szemlélet tiszta formái” — az ember számára a világ, a jelenségvilág tehát így adódik. Nála idő és tér az általában vett emberi megismerő képesség sajátossága (szubjektív tér és idő), hogy a magánvaló világban mi a helyzet, hogy van-e idő és tér, nem tudhatjuk. Az idő múlását, a térben elhelyezkedő dolgok változatosságát láthatjuk, de hol van az idő és tér maga? A körbejáró óramutató csak méri az időt, a mérőszalag a teret, de hol van az, amit mérnek? Bergson mutatott rá az objektív, stopperrel mérhető idő és a megélt szubjektív tartam különbözőségére. A kivégzésre váró percek alatt egész életét újra átélheti. Kevésbé brutális, de nem kevésbé szemléletes példa, ha megpróbálunk lefutni egy félmaratonit. Heidegger bírálja az újkor mechanikus, more geometrico elgondolt világszemléletének megfelelő térfelfogást, amely háromdimenziós, koordinátarendszerrel leírható, mérhető térben és kiterjedésben gondolkodik, a newtoni mechanika felfogásának megfelelően. Heidegger szerint a köznapi térben nem mindig az van igazából legközelebb, ami méterben kifejezve hozzánk legközelebb esik. A vadász számára a nyúl közelebbi, mint puskájának a célkeresztje, az olvasó számára a szöveg értelme közelebbi, mint a nyomtatott betűk a papíron. A környezetünk tárgyai sohasem, illetve csak nagyon kivételes esetekben (pl. a tudományos gondolkodásban) jelennek meg pusztán kiterjedéssel bíró objektumként, .kéznél lévő” dolgokként, hanem többnyire kézhez állóknak minősülnek, azaz olyan dolgoknak, amelyeknek mirevalóságuk van, amelyekhez a hétköznapi tevékenységünk során viszonyulunk, használjuk őket, számolunk velük. Közelinek ebben az értelemben az számít a számunkra, amivel a mindennapi tevékenységhorizontunk kitüntetett elemeként gyakran találkozunk és számolunk. Távoli az lesz, ami nem bír ilyen jelentőséggel, még ha csak pár milliméterre van is tőlünk. Heidegger számára tér emberi jelenvalóiét nélkül nem létezik. A Berzsenyi teret leggyakrabban két nézőpontból látom. A

741