Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Fábián László: Weöres Sándor szobra Csöngén
FÁBIÁN LÁSZLÓ Weöres Sándor szobra Csöngén „...elmegyek maradni maradok elmenni” - játszik Weöres Sándor a szavakkal Talizmán című versében, ám valahogyan sejtjük, mit sejtjük, tudjuk, valójában ez nem játék, inkább pontos helyzetfólismerés, fölismerése saját helyzetének, ha tetszik jövőjének, sorsának, és egyúttal a szellem lenyűgöző öntudata, lám, a világot megalkottam, benne akárhogyan, de otthon vagyok, ez az én ,,gömbalakú otthonom", és az örvénylés vissza-visszapörget - mondhatni - a kezdetekhez, hogy aztán a véghez megint elröpítsen, ismételje ezt a forgást az idők befejeztéig, vagy némi, noha korántsem erőltetett aktualizálással: Csöngétől Csöngőig, ahová — lám - eljött maradni szoborképpen, ideidézte egy remek és szeretetteljes plasztikai gondolat, Segesdi György varázslata, aki — úgy tetszik - ismeri az igéket, alighanem éppen Weöres Sándor igéit is, hogy ez a bűvölés létrejöhessen — íme, kiálthatnám vásári nyelven (hitem szerint Weöreshez ez szintén illik): itt látható a Géniusz - méghozzá pontosan abban a kettős alakban, amelyben maga elképzelte; tehát a borús éppen úgy, miként a nyájas, szorongó szeretettel suttogja el: ,/l múlandó, sírva, hogy simogassam, térdemre nyújtja vadállat-fejét", vagy derűsen szólítja örvendezésre Pannóniát, ő, a pannon táj, a pannon Csönge fia, és teszi hitvallássá: ,ßorsod vagyok, és sorsod az enyém", igen, ezt a kettős alakot ismerem föl ebben a szoborban első pillantásra, majd alaposabban a szem mélyére nézve még számos másikat is megsejtek, ott ködlenek a magyar Prótheusz szinte megszámlálhatatlan alakváltásai, arcváltozásai, komor jóslatok, könyörtelen igazságok megfogalmazójáé - például -, aki nem áltatja magát hamis ígéretekkel, kegyes szépelgéssel, hanem egyenesen pimasz requiem be fog: Jfjú emlékezet, te lyukas tenyerű pazarló! Míg gondos gazdaként mindent betakar, megóv az ős feledés!", de itt és most mi kellő tisztelettel ellentmondunk: éppenséggel azért vagyunk jelen a hajdani családi kúriánál, hogy emlékezzünk, részesei lehessünk a szellemidézésnek, megelevenedni lássuk a szobrot, amelynek modellje eljött maradni — ugye tisztában vannak vele, nem a hálás utókorról beszélek - arra aztán Weöres Sándor végképp nem tartott igényt! mivel tudta, az utókornak lesz kötelessége, szándékosan használom ezt a szót, igényt tartani a XX. századi egyetemes irodalom egyik legjelentősebb költőjére, és sietve teszem hozzá, semmi nagyképűséget, beképzeltséget nem véElhangzott 2003. június 21-én, Csöngén, Weöres Sándor szobrának avatásán 737
