Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Műmelléklet
NYUGHATATLAN FOLULETEK Baska Józsefről - egyetlen tételben Hozzá kell szoknunk, hogy azok a festők, szobrászok, akik megkezdték a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a magyar képzőművészeti gondolkodás fölzárkóztatását a korszerű európai, amerikai törekvésekhez, ma már a hetedik, nyolcadik évtizedüket tapossák, emlékezetünk mégis fiatalnak őrzi őket, munkásságuk azoknak a harcos éveknek a dinamikáját őrzik. Ők azok, akik a művészetben már a politikai rendszerváltoztatás előtt jóval alapvető szemléleti változásokat hoztak létre, a szoc.real. dogmából kiszabadították a raboskodó esztétikai szellemet. Baska József a derékhadhoz tartozott, életműve alakulása viszonylag jól tükrözi a látványelvűség/természetelvűség kritériumainak szerkezetileg megfelelő festészet szükségszerű továbblépését az általánosabb, nagyvonalúbb fogalmazáson át az elvont formavilágig, a teljes absztrakcióig. Legszembeötlőbb - mint generációs pályatársainál annyiszor - a kubista lecke kötelező fölmondása; akárha az avantgárd hagyomány legkorábbi forrásai ösztökélnének irányváltásra, az akadémikus művészet csapdáinak kerülgetésére. Baska legkorábbi munkái arról tanúskodnak, hogy teremtőjük meggyőzően elsajátította a mesterség fogásait; képes lesz hitelesen alkalmazni azokat a formákat is, amelyek nem az ú.n. valóságból származnak, hanem saját maga teremtményei. A művész valahol itt kezdődik. Ott, ahol magára talál. Alkotóvá válik; alkotásairól pedig tévedhetetlenül fölismerhetővé. Baska igazi kísértése azonban mégsem a kubízmus (mondtuk: az az alapozás), sokkal inkább az absztrakt futurizmus, amelyben fontolgatások nélkül élheti ki nyughatatlanságát, rafinált szín-trükkjeit, kolorizmusát. És - természetesen - azt a konstruálási szándékot, amely - úgy tetszik - minden futurizmusnak valamilyen módon sajátja. (Ne feledjük: létezett futurista építészeti elgondolás is, noha Sant’Elia - sajnos - nem építhetett!) Festőnk esetében leginkább a fölületek mozgatásáról van szó: a kompaktság unalmától akarja megszabadítani akár a monokróm formákat is. A mozdító gesztusoktól a fölület „lélegezni”, pulzální kezd, a kép úgyszólván bekebelezi nézője figyelmét. A biztos szerkezet (ez többnyire rács) azonban elegáns fensőbbséget ad a kompozíciónak - az elrendezés hierarchiájának kikezdése esetén is. Fura, látszólag nem is következetes tendencia a klasszi- cizálódási vágy, ugyanakkor gyakorta megérintette a futurizmust szintén. Ne tévesszenek meg senkit ezek a leíráshoz (bemutatáshoz) kölcsönvett műtörténeti fogalmak, eszünk ágában sincs Baskát bármilyen izmusba sorolni. Csupán karakterizálni próbáltuk ezt a tartalmában és formájában egyaránt gazdag életművet, megkíséreltük belehelyezni abba a folyamatba, amely létrehozta, élteti tovább. Sőt, ami megtartja izgalmait most is, amikor többé nem kell az elfogadtatásért ideológiai küzdelmekbe bocsátkozni. Fábián László
