Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Dobri Imre: Történet és szövegszemantika
A könnymutatványosok legendája kapcsán azért veti ezt el, mert Darvasi sokat merít a magyar elbeszélői hagyományból, az erdélyi emlékíróktól kezdve Krúdyn át Mészölyig. (Szilasi, i. m., 220.) Mégis úgy gondolom, hogy elbeszélésmódja közelít a mágikus realizmushoz, amennyiben azt Bé- nyei Tamás meghatározását követve úgy írhatjuk le, mint amelyben „az elbeszélő' hang hidalja át a távolságot a hétköznapi és a rendkívüli között, elsimítva az összeegyeztethetetlenséget, mindezt normálisnak feltüntetve” (Bényei Tamás, Apokrif iratok, Mágikus realista regényekről, Orbis litterarum - világirodalmi sorozat 2., Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997, 59.). Hiszen - ahogy Darvasinál is - természetfdlötti elemek úgy keverednek e művekben a „mindennapiakkal”, hogy „objektív” valóságként megjelenve, magyarázatra sem szoruló, magától értetődő eseményekként vannak elbeszélve. Tehát retorikai eljárások egyeztetik össze a különböző világokat, és építik fel a mágikus realista művek sajátos világát. így - mivel Bényei Tamás pontosan az elbeszélésmódban tartja megtalálhatónak ezen művek legfőbb ismérvét, és a mágikus realizmust írásmódként határozza meg - Darvasi novellái és regénye is mágikus realista jegyeket felvonultató műveknek tekinthetők. 16 Ld. Pozsvai Györgyi, Bodor Adám, Pozsony, Kalligram, 1998. Érdekesség, hogy Szirák Péter Bodor Adám Sinistra körzetéről ugyanazokat a megállapításokat teszi, mint amit Darva- siról az előző lábjegyzetben felvetettünk. Hasonlóképpen Bényei Tamás mágikus realizmus-könyvét hívja segítségül, de a kategória megnevezése nélkül. (Szirák Péter, i. m., 80.) 17 Keresztury Tibor, Vér, iszap és dinnyelé, Darvasi László: Szerezni egy nőt, in: Alföld, 51. (2000), 8., 108. 18 Dobos István, Az elbeszélés elméleti kérdései, in: Az irodalomértés formái, Alföld könyvek 10., Debrecen, Csokonai Kiadó, 2002, 122. 19 Olga Frejdenberg, i. m., 57. 20 Paul Ricoeur, Mi a szöveg?, in: Uő., Válogatott irodalomelméleti tanulmányok, Bp., Osiris, 1999, 13. 21 Paul Ricoeur, i. m., 14. 22 Wolfgang Iser, A fikcionálás aktusai, in: Az irodalom elméletei IV., szerk. Thomka Beáta, Pécs, Jelenkor, 1997, 70. 23 Uo. 24 i. m., 71. 25 Bónus Tibor, i. m., 46. 26 Ki kell térnünk itt arra, hogy Paul de Man szerint a szavak és a dolgok felcserélésén alapuló alakzatok, a kiazmusok végtelen megfordítása során kiürül a jelentés (uő., Trópusok, Rilke, in: Az olvasás allegóriái, Bp., Osiris, 2001, 35-80.) - szerintünk éppen ellenkezőleg: a jelölő és ajelölt szétválasztása nyomán ajelölő új jelölt jelölésére szolgál, vagyis új jelentésre tesz szert (vagyis Ricoeur szavával szemantikai innováció megy végbe). A jelképzés és a jelentésképzés nem választható szét egymástól. Ezért a nyelvi jel kiazmatikus figurációja végső soron nem a szubjektum megsemmisüléséhez vezet, hanem a szubjektumnak egy - új státuszban való - létesü- léséhez. Ez az új státuszú szubjektum érthető módon ezek után csakis nyelvileg, a nyelvi jel figu- rációjában jöhet létre. 27 Szitár Katalin, A prózanyelv Kosztolányinál, Asteriskos - ELTE Bölcsészdoktori értekezések 1., Bp., ELTE BTK, 2000, 23. 28 Wolfgang Iser, i. m., 54. 29 Mártonffy Marcell, Párhuzamosok találkozása, Az Jskola a határon" biblikus értelmezéséhez, in: Folyamatos kezdet, Pécs, Jelenkor, 1999, 287., és vö. Balassa Péter, Ottlik és a hó, Egy motívum története Ottlik Géza művészetében, hetvenedik születésnapjára, in: Észjárások és formák, Bp., Tankönyvkiadó, 19902, 18-37. 30 In: Élet és Irodalom, XLIII., 18. (1999. Május 7.). 31 Darvasi László, A könnymutatványosok legendája, Pécs, Jelenkor, 1999., 420. 32 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz), Bp., Akadémiai, 1976. 33 A szó a költői - irodalmi - szövegben olyan három elemű nyelvi jel, amelyben a hangsor (jelölő) és a fogalom (jelölt) között tartalmazza a szó belső formáját is, amely magába foglalja a szónak a köznapi használatból már kiveszett történeti jelentéseit, és szóhoz kapcsolódó irodalmi és népköltészeti motívumokat. Ld. Alekszandr Potebnya, Költészet. Próza. A gondolat összesürítése, in: Helikon, 65. (1999), 1-2. 719
