Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Dobri Imre: Történet és szövegszemantika

nyosok legendájában Franjo Mandebának tükör van az arca helyén.31) Másfelől a két nő megismerkedése az evés körül forgó párbeszédben zajlik le. (,Ékesebb vagy, mint az apád vagy az anyád? Éhes vagyok, mint a halál, szól halkan Melinda Pipo. [...] Hol vagy a legékesebb? A lelkemben, drága Rozália Fugger- Schmidt. Ha a tél közepén találunk a nyárból egy darabkát, mit teszünk? Megesszük. A jóval, a rosszal, a széppel és az igazzal mit teszünk? Megesszük. Aki meg akar enni, azt hogy szeretjük? Megesszük.” 36.) És Rozália Fugger-Schmidt vezetéknevének első tagja a latin fugio, fugere, fugi, fugiturus igét idézi, melynek jelentése ’menekül’, a menekült lét pedig Melinda Pipo attribútuma {,p lány vérbeli menekült volt”). Úgy véljük, hogy a nő „szerzése”, azaz teremtése, vagyis megírása, tulajdonképpen egy nő újraírását jelenti Darvasi novellájában. Melinda Pipóban a szerző újraírja Rozália Fugger-Schmidtet.

A két Ali Batazar ugyancsak összemosódik a novella végére. Amikor Ali Batazar megérkezik, azt dünnyögi, Jiogy a fiúknak most Kölnben nem megy valami jól” (39.). Két mondattal lejjebb viszont a másik Ali Batazar folytatja a párbeszédet: ,psak viccelődni akartam, szólt a makói Ali Batazar" (39.). Ezzel szemben korábban egyértelmű különbséget tesz az elbeszélő kettejük között: piem tudom, mondtam-e már, de ismertem egy boncmestert is, akit ugyancsak Ali Batazarnak hívtak, ám egyáltalán nem hasonlított ahhoz az Ali Batazar- hoz, aki Melinda Pipát adta nekem megőrzésre, éppen ellenkezőleg, Ali Batazar, aki boncmesterként működött a közeli Makón, finom ujjú és melankóliára hajlamos ember, míg Ali Batazar, aki a Fortuna Köln labdarúgócsapatának a gyepét nyírta jó pénzért, hazug, de kedves figura volt” (36.). A részleges azonosság ott van az attribútumaikban is: az egyik gyepmesíer, a másik bonc mester. Ráadásul mindkettő foglalkozását tekintve van némi bizonytalanság, mivel a szöveg úgy is olvasható, hogy a boncmester a narrátor szerint még nem boncolt embert: „... nem értesz te semmit, Ali Batazar, amíg meg nem mártod a szikédet az emberi húsban” (39.). Pár sorral lejjebb azonban újra a makói Ali Batazar nyitja meg a testet. Ez olyan értelmezésre is lehetőséget nyújt, hogy a boncmester mindent csak boncolás útján, a tárgyat felboncolva tud(ja) megérteni. Ez pedig a szöveg autopoétikus értelmezésrendjébe illik: az idézett mondat szerint a (novella)szöveget is csak „boncolása”, részekre szedése, vagyis csak elemzése során lehet megérteni. A gyepmesternek nevezett Ali Batazar foglalkozása sem a szó referenciális jelentésén nyugszik, ugyanis a kölni Ali Batazar nem ’sintér’, hanem gyepnyírással foglalkozik (,,...a Fortuna Köln labdarúgó- csapatának a gyepét nyírta jó pénzért.” 36.). Itt a szöveg ismét feltárja a szó- használat, pontosabban a szóalkotás (tehát a nyelvteremtés) mikéntjét az irodalomban. A szó újraszemantizálásnak vettetik alá az irodalmi szövegben - itt az összetett szavak jelentésének megújításával. Ugyanis az összetett szó {gyepmester) jelentése a novellaszövegben az előtag és az utótag jelentésének összege, nem úgy, mint a mai (szinkron) nyelvhasználatban, ahol a gyepmester egy minőségileg új tartalmat jelöl. így itt tulajdonképpen írói etimologizáció- val állunk szemben.

És az alakok összemosódnak a makói Ali Batazar szeme előtt is; ő minden embert hasonlónak látott. („A makói Ali Batazar azért lett boncmester, mert formára minden embert hasonlónak látott [...]. Hé, Jan Mosterovics, kiáltott egy kövérkés alak után. Hát nem Ivan Akoporszjan pislogott vissza rá! Elment a kocsmába Basa Gézával. Dusán Pavlovics vedelte a pálinkáját. Udvarolt Blá713