Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Dobri Imre: Történet és szövegszemantika
III. A fikcióteremtés útjai a költői nyelvben (Rozália Fugger-Schmidt) 1. Történet - intertextualitás - narráció a) történet A novella természetesen a történet szintjén is értelmezhető lenne. Mivel azonban a szűk fabula - az állandóan éhes befogadott nő megeszi az egyes szám első személyű narrátor feleségét, mire az elbeszélő megöli, de végül egy pofonnal mégis feltámasztják - igencsak sok értelmezést megengedne, ezek leírásába bele sem kezdek. Úgy gondolom ugyanis, hogy nem ez az elsődleges értelme az elbeszélésnek, nem a fabula kínálta sokféle értelmezési lehetőség, hanem az annak szövegéből, mondataiból, szóképeiből és szavaiból kibomló sokkal tágabb értelemstruktúra. A fabula szűk volta és különössége kevés támpontot kínálna egy megfelelően alátámasztott értelmezés számára, inkább csak a szövegtől elrugaszkodó találgatásokra nyújtana alkalmat. (Egyfajta „felfal őstörténetként” lehetne talán olvasni, úgy, hogy a feleség a befogadott nő általi megevését szimbolikus jelentésű szerelmi háromszög történeteként értelmeznénk.) Másrészről viszont úgy gondoljuk, hogy a „cselekmény”, a történések jelentős mértékben hozzájárulnak a szövegben megmutatkozó értelem kibontásához. Igaz, szinte csak a megevés, a megölés és a feltámasztás aktusai azok, amelyek jelképi - és további jelentésteremtő - szintre emelődnek a szövegben. De éppen ezek a cselekvésaktusok adják a novella azon csomópontjait, amelyek az értelmezést irányítják. Összegezve azt mondhatjuk tehát, hogy Darvasi többet bíz e novellájában a szövegszerű jelentésalkotásra, mint a világszerű fikcióteremtésre, amellett, hogy az értelemkonstrukció nyilvánvalóan nem alapozódik csak az egyikükre. Az a tény, hogy a fabula szintjén nem képződik egységesnek mondható értelem, nem jelenti azt, hogy a szöveg egészétől meg kellene vonnunk az értelemalkotó képességet: „...a szöveg nem referencia nélküli; pontosan az olvasásnak mint értelmezésnek lesz feladata megvalósítani a referenciát”20 - mondja Paul Ricoeur. Viszont, ahogy Darvasi novellájában is, a motívumok (a tematikus motívumok mellett minden más rendszert teremtő elemet is beleértve) kapcsolódási rendszere és elsősorban az intertextusok hozzák létre a novella saját világát, eltörölve a szövegnek a tapasztalati világhoz való viszonyát. ,,A szövegnek a szöveghez való viszonya hozza létre [...] a szövegek majd- nem-világát vagy az irodalmat.”21 A szöveg a valóságra, a jelen valóságára fordított módon utal Ali Batazar darabjával: ,A darab arról szól, hogy az öniróniára olyannyira hajlamos német nép a jövő században menekülni kezd, s főleg Törökország, Kurdisztán és Afganisztán felé veszi az irányt. A németek munkát vállalnak a török családoknál, tágas pakisztáni földeken vetnek és aratnak, és újságot árulnak Kabulban, Varsóban és Sztambulban." (37.) Az idézett két mondat valóságvonatkozása (referenciája) ismeretes a közelmúlt történetéből. Alig néhány éve annak, hogy az Európai Unió és különösen Németország a Törökországból menekülő kur708
