Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Lőrinszky Ildikó: Hamilkár lánya

„Vérszínnel sugárzó hold”: a Barkasz család őstörténete

Creuzer elemzése Pasziphaét testvérével, Kirkével veti össze (az embereket állatokká változtató varázslónő' is Héliosz leánya), s rajta keresztül unokahúgukkal, a többszörös gyilkos Médeiával rokonítja. A Holddal szoros kapcsolatban álló Szalambó ugyanehhez a mitológiai családfához tartozik. A Barkasz család ó'satyja a Szidóniái Napisten, Melkárt. Hamilkár lánya a zsoldosok lakomáján az ő kalandjairól énekel:

„Félbe sem szakította szavait, máris mesélte, hogy Melkárt, minekutána legyőzte Masziszabalt, levágott fejét miként tűzte gályája orrára.- Minden hullámcsapásra alámerült a habokba, a nap balzsamozta: keményebbé lön az aranynál, két szeme szüntelenül sírt, könnyei szakadatlanul omlottak a vizek árjába.” (506-507. o.)

A gálya orrára tűzött fej a Meduszát lefejező' Perszeusz mítoszát idézi. Creuzer magyarázata szerint a Gorgót legyőző Perszeusz a sötét Holdat megtisztító Napot jelképezi50. Perszeusz és az egyiptomi Héraklész, aki nem más, mint a föníciai Melkárt, „erőszakkal és véráldozat árán tisztítanak meg a gonoszság mocskától”.51

A zsoldosok lakomáján Hamilkár lánya - a vadállatokat megszelídítő Pa- sziphaéhoz hasonlóan - énekével csillapítja le a részeg katonákat. Szalambó ősi kanaánita nyelven beszéli el Melkárt kalandjait. A barbárok egyetlen szavát sem értik, félelmetes taglejtéseiből próbálják megfejteni a titokzatos regék jelentését, s ez az értetlenség, akárcsak a nyelvek bábeli zűrzavara, a regény egyik vezérmotívuma lesz. Ezzel párhuzamosan a Barkasz család ősatyjának tetteit elbeszélő szakasz sajátos motívum-együttest vázol fel, melynek elemei később fontos szerephez jutnak a fokozatosan kibontakozó cselekményben.

„Sorra következett az Ersiphonic magasainak megmászása, a tartésszo- szi utazás és a Masziszabal ellen viselt háború a Kígyók Királynőjének meg- bosszulása végett:- Erdőben üldözte a nőstény szörnyet, melynek farka mint ezüst patak tekergeti az avaron, és mezőségre érkezett, hol félig sárkány asszonyok nagy tüzet ültek körül, farkuk végére támaszkodva. Halovány udvara volt a vérszínnel sugárzó holdnak; kilógott, majd a lángokat nyaldosta visszakun- korodó, halászok szigonyához hasonlatosan kétágú, skarlát nyelvük.” (506- 507. o.)

Az epizódban színre lépő Kígyókirálynő a Szalambóban testet öltő femme fatale ősképe, s egyúttal az első elem abban az egyre gazdagodó szimbólumegyüttesben, amely az istennői külsővel felruházott, egyszerre áhított és rettegett nőt a legkülönbözőbb lábatlan állatokkal, kígyókkal, halakkal, hüllőkkel társítja52. A tekergő, hullámzó mozgás gyakran jellemzi Szalambó öltözékének vagy járásának leírását. A lakoma estéjén viselt „különleges anyagból szőtt nagy, sötét bíborköpönyege, mint léptei nyomán csapkodó hullám, széles uszályban húzódott mögötte.” (505. o.). Palotája teraszáról az alvó várost szemlélve ,p kebléből feltörő sóhaj végighullámoztatta a csat nélkül, öv nélkül aláomló hosszú fehér köntöst.” (532. o.).

A levágott fej a kasztrálástól való titkos félelemmel szintén a femme fatale tematikájához kapcsolódik: nem véletlen, hogy Gustave Moreau, akinek va697