Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Aniszi Kálmán: A visszatérő Nyírő József
lemi emberek egymás közti kapcsolataikban. Jól mutatja ezt a Keleti Újság is, különösen annak korai szakasza, amikor meglehetó'sen sokféle világnézetű író, újságíró, alkotó értelmiségi publikált benne, kezdve a katolikus és protestáns nemzeti elkötelezettségű, kicsit jobbra húzó szerzőktől, az októbristákon át, el egészen az 1919-es marxista emigrációig. Sajátos látni, hogy az októbrista Ligeti Ernő vagy Kádár Imre ugyanúgy közöl a Keleti Újságban, mint a marxistaként elhíresült Gaál Gábor, és természetesen Nyírő József, aki a későbbiekben vezércikkeket is gyakran írt ide, sőt 1939-től a lap főszerkesztője volt. Érdemes megállni a Keleti Újságnál más szempontból is. Arra gondolok, hogy egyes szerzők kiválnak, külön lapot indítanak Újság címmel, majd újból a Keleti Újság munkatársai, illetve szerkesztőgárdájának tagjai lesznek. Többszöri átalakulás után a Keleti Újság Magyar Párt-i lappá válik. Egyébként már az Újság is Magyar Párt-i volt. Ez főképp azért érdekes, mert a Magyar Pártnak másmilyen volt az ideológiája, magatartása, mint ami a szellemi életben általában tapasztalható. A szellemi életben ugyanis a transz- szilvanizmus jelenti az uralkodó eszmét. A transzszilvanista irodalmi élet műhelyeit, intézményrendszerét a szellem emberei több lépcsőben teremtik meg.- Nyírő nemcsak jelentős író, hanem kiváló irodalomszervező is volt. Kós Károly, Kádár Imre, Ligeti Ernő, Paál Árpád és Zágoni István mellett az ő nevéhez kötődik az Erdélyi Szépmíves Céh 1924-es megalakulása.- A hat alapító tag közül én kettőt emelnék ki, mert mind a kettő fontos ember: Kós Károly és Nyírő József. Két esztendővel később (1926) nagyjából ugyanez a transzszilvanista kör megalakítja a Helikon íróközösséget. Itt Kemény János játssza a vezető szerepet, aki meghívja az írókat marosvécsi kastélyába. Ugyanez a szekértábor 1928-ban folyóiratot indít Erdélyi Helikon címmel, Áprily Lajos, Bánffy Miklós és Kós Károly szerkesztésében. Erre a hármasra — Erdélyi Szépmíves Céh, Helikon íróközösség, Erdélyi Helikon folyóirat - a transzszilvanizmus jellemző.- Szerinted miben rejlik a transzszilvanizmus lényege?- Említettük már a tordai országgyűlésen megfogalmazott türelmi elv gyakori idézését, követelményként állítását és a magyar-magyar kapcsolatokban való alkalmazását. De legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb, hogy a transzszilvanista írók megpróbálták feloldani a haza-szülőföld dilemmáját. Trianon után az ország összeszorult egy kis területre, ám az erdélyi magyarság nagyobbik része a szülőföldön való maradást választotta, nagyon helyesen. A transzszilvanista írók azt vallották és hirdették, hogy a mi hazánk Erdély. Tehát megfogalmazták azt a követelményt, hogy Erdély magyarsága maradjon otthon, a szülőföldjén. Mert ha ez történik, akkor a két, két és fél millió otthon maradt magyarsággal autonómiát lehet építeni, összefogva képesek lesznek eredményesen harcolni az önrendelkezésért. Tulajdonképpen egy fikcióval dolgoznak: úgy gondolják - és erre vannak példák -, hogy az Erdélyben élő népeknek több közük van egymáshoz, erősebb affinitásuk van egymás iránt, mint az anyaországi nemzettestvéreikhez. Ez a föltételezés a harmincas évek derekára, második felére tökéletesen megdőlt. Az akkori vitákból és a politikai mozgásokból nagyon jól kitűnik, hogy ennek a föltételezésnek bizony nem sok köze van a valósághoz, sőt az ellenkezője igaz. Az erdélyi szász egyre nagyobb 658
