Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - László Ernő: A bazaltbánya balladája (vers)

s a mohákat! Ellenük senki se véd meg.

Egyetlen lényeg: az élet.

Parazsába vesző szerelem

heve fényed, hűlve keményedsz,

tanúhegy maradék, társam a megtöretésben.

S szánni valók-e valóban

mind, akiket szánsz?

Szétszórván dohogó tüzeid, te is így jársz: útba köveznek az évek, s tán tudni se fontos, országútba-e vagy csak bekötőútba a Jóhoz.

V.

Kondul a kráter kelyhe, üres már.

Nincs ki a holdhoz emelje, alszik a táj.

Alvad a vér az idő ajakán.

625