Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Benda Mihály: A pécsi múzsa

A könyv utolsó fejezetének Dokumentumok a címe. A fejezetcím már nevében is elárulja, hogy Weöres Sándor irodalmi hagyatékának dokumentumaiból válogat (Curriculum vitae, levelek, reprintek és képek). Minden dokumentum egy hosszabb-rövidebb írással van felvezetve. Ezekből a felvezető szövegekből kiderül, hogy ha a dokumentumok nem is pécsi keletkezésűek, valahogy mégis kapcsolatba hozhatók egy-egy pécsi emlékkel. Weöres Sándor Pécsen kívánt doktori vizsgát tenni, és ehhez volt szüksége az itt közölt Curriculum vitae-re. A Tatay Sándorhoz és Lovász Pálhoz írt levelek előzménye a Pécsen kibontakozó barátság. Weöres öt könyvének új kiadása a Pécsen működő Baranya Megyei Könyvtárnak köszönhető.

Kapcsolatokból, művek értelmezéséből és dokumentumokból jön létre a Weöres Sándorról szóló mű. Az egyes szövegek önmagukban is megállják a helyüket, de így egybegyűjtve többletjelentésre tesznek szert. Tüskés Tibor könyve nem foglalkozik az egész életművel, csupán bizonyos részeivel. Elsősorban Weöres Sándor pécsi kötődései érdeklik, és ennek egyes részletei újra és újra visszatérnek. A kötet a monográfiák lineáris szerkesztésével szemben mozaikszerűen építkezik. A könyv mindegyik írásában más és más pécsi életszelet válik fontossá. Egyes cikkek bizonyos motívumokat épp csak megemlítenek, amelyek aztán annál részletesebben lesznek megrajzolva. Az olvasás során ezek a szétszórt adatok összefüggő lánccá kovácsolódnak.

Michel Bútor írja a kritikáról a La critique et l’invention (Kritika és felfedezés) című munkájában: „Kritikát írni mindig azt jelenti, hogy a szöveget, amelyről beszélünk, úgy tekintjük, hogy egyedül önmagában nem elegendő, hogy hozzá kell tennünk még néhány oldalt, vagy akár ezret is, tehát, hogy a szöveg csupán része egy világosabb, gazdagabb, érdekesebb műnek, melyet saját maga alkot, mindazzal, amit róla mondanak.”

Tüskés könyve mintha ékes példája lenne Bútor fent idézett kritikaírói magatartásának. Tizenkét éves korában, 1947-ben találkozik először Weöres Sándor nevével. A hatvanas években szerkesztőként verseit gyakran közli, és a Merülő Saturnus óta a költő minden jelentősebb munkájáról írt könyvkritikát. Tüskés Tibor újra és újra apropót keres, hogy hozzátegyen néhány oldalt a Weörestől hátramaradt életműhöz. Hol egy levél, hol egy vers ihleti meg. És így lassan de biztosan Weöres Sándor életműve része lett egy világosabb, gazdagabb, pécsi irodalmi életnek is emléket állító munkának, amely a Masszi Kiadó gondozásában jelent meg.

564