Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Benda Mihály: A pécsi múzsa

mára. Ő volt a „pécsi barát”. Barátságuk erősen kötődött a pécsi szellemi élethez. Az egy nemzedékkel fiatalabb pécsi tanár 1959-68-ig a Pécsen megjelenő Jelenkor főszerkesztője majd 1973—77-ben a városi könyvtár könyvtárosa. Irodalmi tevékenysége is e településhez kötődik. Nemcsak az itteni irodalmi élet központi alakja, de írásaiban igyekszik szeretett városa és a benne megforduló költők kapcsolatát feltárni. Az 1970-es A pécsi irodalom kistükre a város íróinak munkáit veszi sorba, de van írása Babits pécsi kötődéseiről is. (Ez a Triptichonban jelent meg.)

Weöres Sándor 1933-ban kezdte meg a tanulmányait a „magyar Athénben”, a Pozsonyból odatelepített Erzsébet Tudományegyetemen. Először joghallgató, majd fél év múlva átmegy a bölcsészkarra.

Milyen a város képe ezekben az időkben? Tüskés a következőképpen emlékszik: „Pécs a harmincas években mintegy ötven-hatvanezer lakosú dunántúli kisváros. Zörgő, egyvágányú, a kitérőkben várakozó villamos köti össze a város keleti és nyugati végét, valamint az állomást a város szívével. A Széchényi téren konflisok állnak, ez a város polgári-kereskedelmi központja. A vasárnapi korzó a székesegyház előtt, a Szent István tér gesztenyefái alatt. A város a trianoni határ megvonásával elvesztette gazdasági hátországát, ezért a kulturális élet területén akarja megmutatni képességét, alkotóerejét.”

Pécs szellemi életének fellendülésében nagy szerepe volt az Erzsébet Tudományegyetemnek. Weöres Sándor megérkezésekor már bizonyos hagyományokkal is rendelkeznek azok a fórumok, amelyek a város irodalmát szervezték, és ekkortájt jöttek létre. 1927-től működik a Batsányi János Kör, amely egyfajta önképzőkörként működik. Ugyancsak fontos szerepet játszik a városban a Lovász Pál által 1931-ben létrehozott Janus Pannonius Társaság.

Weöres Sándorral egy időben látogatja az egyetemet két másik író, Takáts Gyula és Tatay Sándor is. Pécsről és Weöres Sándorról mindketten megírják emlékeiket: Takács: Egy kertre emlékezve című tanulmánykötetében, Tatay Sándor pedig a Lődörgések kora című munkájában. A három fiatal összejár, beszélget, és folyóiratot szeretne alapítani Öttorony néven. Ez a lapterv azonban nem valósult meg. Pécsen jelennek meg Weöres első verseskötetei is: a Hideg van (1934), A kő és az ember (1935), A teremtés dicsérete (1938) és A vers születése című doktori disszertációja. 1983-ban a Dunántúli Napló riporterének ezekről az évekről így számol be: „Nekem Pécs (...) az irodalmi felnőtté válás színterét jelentette”.

Weöres Sándor 1939-ben búcsúzik el az egyetemtől, de a várossal és annak irodalmi életével kapcsolatát megőrzi. Részt vesz az 1941-ben alapított folyóirat, a Sorsunk alapításában és működésében, majd, amikor megalakul az önálló városi könyvtár, annak megszervezésével bízzák meg. Pécsen készül bemutatni a zeneiskolában Takács Jenő zeneszerzővel és a festő Martyn Ferenccel a negyvenes évek elején írt A holdbéli csónakos című művét is. (Ez a bemutató nem valósul meg.) Pécs városában adják ki újra a harmincas években publikált versesköteteit is. Erről Tüskés Tibor így emlékezik Az exponált idő című munkájában: „a nyolcvanas évek közepén rés nyílt a centralizált és monopolizált szocialista magyar könyvkiadásban, és ismét lehetett vidéken - a tanácsi keretek között működő pécsi könyvtárban - könyvet kiadni, az első dolgunk volt, hogy reprint formában megjelentessük Weöres Sándornak elő562