Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Holdosi József: A falu szívéből számkivetve
a zenész nagyapa házasságával kezdetét veszi a ballada. A többre hivatottság, a másság veszi kezdetét a mítoszi formával, a koronás kígyókkal, akik egyben a végzetet is szimbolizálják. A család története kitörési kísérletek sorozata. Az eposzi teljesség egy szűk, zárt világban játszódik le, és ezért felszakad a valóság szövete, előbiciklizik a hatmázsás disznó, kirepülnek a szárnyas macskák, emberevő egerek, az átkos sorsot hordozó vízfejű baba, a megváltás Cigánykrisztusának léptei hallatszanak, felsír az ősi, eltemetett cigányzene... így jutottam el önmagamhoz. Mert noha a Kányák-ban beteljesedik a végzet, az én sorsom is bizonyítja, hogy az ősök kísérletei, halálai nem voltak hiábavalóak. A tanító Róla külön kell szólnom. Tényként mondták el róla a történeteket, de hogy került az utcába, ki volt azelőtt, mi volt a foglalkozása, nem volt fontos számukra, történetmondó nyomorék lett belőle, akit egy néma lány lát el Egy meg nem írt regény első mondata című novellámban. Hogy miként alakult a sorsa, miután az utca megszűnt, csak találgatni lehet, talán felépíti önmagát, és új számkivetetteket keres, új lehetőségekkel... ,ftzt az utcát, ahol most élünk, hárman alapítottuk: a kommunista Ger- zson, Tamás és én, zenész cigányokból. Később ideköltöztek oláh cigányok, teknősök, köszörűsök, a falunak se kellő csóró parasztok, napszámosok, cselédek. Aztán egy kereskedő boltot nyitott, majd munkások is telepedtek ide. András gróf támogatott bennünket: földeket is kaptunk, amiken közösen dolgoztunk. Téglaházakat építettünk. Cigányországnak csúfolták az utcát. Katonaságot vezényeltek ki ellenünk, álmunkat puskagolyók szabták, fegyvertusok ütötték agyon, döngölték a földbe. Kocsival vittük ki a halottakat a dögtemetőbe. Ger- zson és Tamás meghalt, én megmaradtam, bénán, nyomorékon. Most nézz körül! Mit látsz? Nyomort, koldusokat! Akkor a zenész cigányok járták az országot. Bihari is örült volna nekik! Azóta mindent elfelejtettek! Apád is ismerte a Marseillaise-t, mégsem merte elhúzni Andrásnak; kiszolgálja az urakat, a pénz, a pénz! Három banda van most, ügyel Mikos az uraknak és az úri egyleteknek húzza a városban. Urak vagytok, úri cigányok! Pádi a falut járja, lakodalmaz, elvesztek a Bocskai-nóták, megölte őket a húzdrá! Berti meg nyomorog. O csak akkor mehet, ha a másik két banda nem tudja vállalni a muzsikálást. Kik maradtak az utcában rajtuk kívül? Jutnak morzsák mindenkinek. Nem kell senkinek megdögleni. Napszámba kell érte csak járni, vadászaton felhajtani a vadat, időben lehasalni a golyók elől. Ha nem teszi, szedheted össze a folyóba bedobott dögöket, elhullott madarakat.” (Glóriás-Dac) Kányás siker és per Bár semmiféle hírverés nem előzte meg, mégis nagyon rövid idő alatt elfogyott a könyvem, az olvasók felfedezték, a könyvesbolti dedikálásra úgy szedtek ösz- sze az ország különböző részeiből annyit, hogy meg tudjuk tartani. A kritika elismerően méltatta: megszületett az első cigány családregény, és egy új író. Az írószövetség tagjai közé választott. A megye és az ország különböző részeibe hívtak író-olvasó találkozókra. Közben kezdtem új könyvemet a „Glóriás-Dac”-ot írni. 56
