Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Rákosy Gergely: Nyúltetem II.
de egy biztos: egész életében börtönviselt lesz. És mi van a háttérben? 1956! Sötét 56-os ügy. Az elvtársnő tehát hasson oda... de hát ezt már elmondtuk, magára bízzuk, hisz nálunk a lektornak úgyis szabad keze van, járjon el a legjobb belátása szerint. Még valami: a kézirat milyensége jelen esetben figyelmen kívül hagyható... Ezt felesleges volt megemlíteni, a kézirat milyensége sosem gyakorolt hatást a tésztaképű elvtársnőre. Nem mintha szándékosan nem hagyta volna magát a milyenség által befolyásolni. Dehogynem hagyta volna! Sóvárogva áhította, hogy hasson rá a milyenség, csak hát, s itt volt a bibi, nem tudta érzékelni, nem volt hozzá antennája, sorok, mondatok, szavak, számára ennyi volt az egész, s szószként a bölcs sztálini mondás: A SZAVAK A NYELV ÉPÍTŐKÖVEI! - ez időnként neonfeliratként megjelent előtte, s ilyenkor magában - XX. kongresszus ide, XX. kongresszus oda - nem tudta elfojtani az elragadtatást: Istenem, mennyire igaz, mennyire mélyenszántó, lényeglátó megállapítás („Istenem” a fogantatás pillanatában kihúzva). Tudta a vezetőség, hogy kit, kire és mikor állít rá, véletlenek ritkán adódnak. Az elvtársnőnek az elvárásokhoz kitűnő antennája volt. Ment minden, mint a karikacsapás. Szavak, szavak, szavak, Gáty kézirata tele volt szavakkal. A SZAVAK A NYELV ÉPÍTŐKÖVEI Elkezdett játszani az építőkövekkel, nyilak, vonalak, karikák jelezték, melyik hova megy. Nem volt kis munka, alig maradt mondat érintetlen, és ez így helyes, ha egyszer lektor, meg akarta szolgálni a fizetését. De ez még nem volt minden. Ez idő tájt kezdte továbbfejlesztgetni magában a nagy mondást. Mert világos, ha A SZAVAK A NYELV ÉPÍTŐKÖVEI akkor A betűk a szavak építőkockái Mint egy dárdát ragadta meg a ceruzáját, s újra nekiesett a már eddig is agyonhúzgált, -csillagozott, -nyilazott kéziratnak. Nem volt ez szélmalomharc. Itt eredmények születtek. Csak szórványos példák az eredményözönből: minden tán-1 talán-ra, minden elmész-1, mész-1 elmégy-re, mégy-re, minden vol- taképpen-1 tulajdonképpen-re és minden tulajdonképpen-1 voltaképpen-re javítgatott. A meg-bői és lett, a mint-bői akár... És így tovább. És így tovább kihúzva. Helyette, fölötte, beékelve tűhegyes ceruzával: s a többi. Gáty belelapozott a kéziratba, az arca mindent elárult. „Győzelem!” - gondolta a nő.- Ez nem igaz! - mondta Gáty.- Miért?! - mondta a nő. - Nincs a világon kézirat, amely ne szorulna korrekcióra. Több szem, többet lát. Nincs két egyforma falevél, s ugyanígy nincs két egyforma szem. Ezenkívül a rálátás szöge is mindig más. Különben pedig még a gyémántot is csiszolni kell, hogy igazi fényében felragyoghasson. Egyébként köztudott, az első gyerek nem mindig a legsikerültebb, magának pedig, hajói tudom, ez lenne az első könyve. Persze, hogy jól tudom, számon tartjuk mi az elsőkönyves írókat. Azaz: a leendő elsőkönyves írókat. Ami egyik legfőbb feladatunk a fiatal írók támogatása. Mi úgy gondoljuk... „Édes Istenem - gondolta Gáty —, rátért a mizésre." Ez mindig felborzolta. 527
