Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Serdián Miklós György: 2 Karib sziget
A távolsági buszon albanigót (húsgombócot) kapnak az utasok. Az útleveleket egy csinos rózsaszín papírzacskóba gyűjti össze az utaskísérő lány. A haiti határ után mindenki visszakapja a magáét. A kopár vidéket, bordó-sárga reklámra festett falusi vegyesboltok ékesítik. A trópusi viszonteladók kedvelik a színeket. Az alpesi pénzparadicsomban ihletet gyűjtött multinacionális cég alakjai pedig a tartósítószerekben dús áruhoz kapcsolt nyereséget. Mindenki megtalálja a számítását. A fogyasztókat a termék mellékhatásairól vélhetően nem tájékoztatják. A bohíók (faházak) közt van kék-sárga és zöld-rózsaszín. Ez utóbbi megoldás a fal valamint az „ajtófélfa ablakkerettel” című összeállításban valósul meg. Természetesen van színtelen bohío is. Ez többnyire rohadásnak indult. Az egyik óriásplakáton ez áll. Ha megtanulsz írni és olvasni, jobb lesz a családodnak. AKhoury építőanyag-vállalkozás nyergesvontatójának sebessége kedvező hatással van a műveletre. Mármint az olvasásra. Közeledik Haiti. A hazai piacvezető utazási irodák sem egymásnak sem önmaguknak nem mondanak ellent amikor azt terjesztik, hogy a közbiztonság a Dominikai Köztársaságban első osztályú. Ebben a megvilágításban örömteli látvány a fekvőrendőr társaságában géppisztolyát lóbáló katona, és még megnyugtatóbb a talpig feketébe bújt ká- bítószervadász-különítmény, amelynek tagjai a golyóálló mellények hátára hímzett öles betűkkel és nagyöblű fegyverzettel közlekednek. Már első látásra jobb félni tőlük, mert ha a közelben vannak, bármi történhet. Esetenként még fizetni is kell azért, hogy ne történjen semmi. A határ előtt a termetes buszsofőr betér a Nagy Megállóhoz címzett éjjel-nappaliba. Okos ember. Annak ellenére, hogy ebben az életében minden bizonnyal nem olvasott Rejtőt. Hogy mennyire okos, arra túl későn jövök rá. A határ másik oldalán. Az ételmérgezés után. Szaporodnak a tanulmányfejek. A besúgónak sem kispályás arcok a mezítlábas cipőpucolók, és a fekete szín minden árnyalatát felvevő utcagyerekek, esetenként leváló fejbőrrel, vagy éppen cigarettázva és egymást pofozgatva egy korty rumért, amit egy parányi üvegcsében emel magasba a szószóló. Egy koravén gnóm izzó parázzsal teli edényt cipel. A határállomás terén az öntudatosan ballagó ökör nyomvonalán egy szakasz kecske is áthalad. 497
