Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Holdosi József: A falu szívéből számkivetve
- Azt nem teszed meß, inkább megöllek! - mondta Cigánydalia, és beletaszította a gödörbe. - Ősanya elhagyott bennünket, visszatért jegyeséhez, az Istenhez - mondta a többieknek. - Ezentúl az én parancsaimnak kell engedelmeskednetek. Első dolgunk az legyen, hogy a gödröt betemessük! Egy év alatt be is temették, néha mintha Ősanya jajgatását hallották volna, de Cigánydalia lehurrogta őket. Hát így kezdődött bűnben az utca története.” (Cigánymózes) Az oláh cigányokat is el kellett kergetniük az utcából, mert visszahúzó erőt jelentettek számukra, velük nem juthattak volna el az integrációig, a faluval való egyenjogúságig, a téglaházak építéséig a faluban, városba településig, ami szükségszerűen vezetett az utca megszűnéséhez. Én ezt már csak utólag láttam át így, több regény megírása után, de a kérdés az, hogy mit jelentett egy érzékeny gyerek számára a CIGANYUTCA? Egyrészt a rémületet: előttem köpték ki a tüdejüket a gyógyíthatatlan rákosok, kis kurvákhoz jártak be a parasztlegények, akik pénzért feküdtek le fényes nappal a Cigánydombon, csak azt nem értettem, hogy őket miért nem kíséri ki a cigánybanda zeneszóval, mint halottakat, hiszen azt mondták, hogy az utca számára ők meghaltak. Izgalmasabbak voltak a gyerek számára a meséik, amiket főként a domboldalba ülő öregektől hallott, akik reggel kicsoszogtak a domboldalba, fejüket ráhajtották a kampósbotjukra, és mondták egymástól függetlenül a történettöredékeiket, amiket hol Istennel, hol a Széllel beszéltek meg. E mesék fő alakja a Halál volt, így az számomra élő volt, ott járt közöttünk, nem féltem tőle mindaddig, amíg apám temetésén nem láttam, hogy a halottakat egy mély gödörbe teszik le, ahonnan nincs visszatérés. A véglegesség tudata megfosztotta a gyereket egy mítosztól, de később írásaimban dominánsan a Cigánymózes című regényemben tért vissza. A halál mellett a mesékben az ördög is fontos szerepet játszik a borzon- gatás mellett, a bibliai hagyományoknak megfelelően a bűnre csábítás fő alakja is. Akülönbség az, hogy a cigánymesékben az ördögöt becsapják vagy nevetségessé téve megszégyenítik, úgy, hogy az a pokolig meg sem áll. Mesélő ÖREGASSZONYOK Már felnőttként tértem vissza hozzájuk, emlékezve, hogy gyerekként beengedtek maguk közé, miközben mondták a sikamlós történeteket, harsányan nevetve. Kacagtak a nagyfenekű Katin, aki beszorult a tepsibe, amikor a szuper hím hős csak ott tudta megkoitálni, minden asszonyról, lányról tudtak szexuális történeteket, magukat sem „kímélve”, ha nem jutott eszükbe nevetnivaló, hát kitaláltak. Beültettek maguk közé, mintha érezték volna, talán tudták is, hogy ez a kíváncsi gyerek lesz az, aki majd megírja az általuk elmondottakat. Mire visszatértem, már csak 1. mama élt, őrizve a hajdani nevetésre ingerlő szexuális töltésű meséket. Egy kis „édes pálinka” megoldotta a nyelvét. Most már a maga férfi nélküli évtizedeit is beleszőtte: ,ßok férfi jött hozzám, de nekem csak olyan kellett, akinek akkora fütyköse lenne, hogy az ötven! centiméteres pántlikámat rá tudjam kötözni." 51