Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Molnár András: Kínai novellák
MOLNÁR ANDRAS Kínai novellák DARVAS1 LÁSZLÓ: A LOJANGI KUTYAVADÁSZOK' „»Mit kellett volna az uramnak tennie, mit?!« »Megölni az ebet, és aztán lefestenie«’a „Kínai novellák” - olvassuk Darvasi könyvének alcímét. S a kis(kapitális)be- tűvel szinte észrevétlenül odabiggyesztett két szónak - ,kínai novellák” — sokkal nagyobb a jelentó'sége, mint azt első pillanatra gondolnánk. Am nem azért, mintha e szintagma szigorúan meghatározná a nyájas olvasónak a könyvben szereplő írások pontos műfaját, éppen hogy nem; e könyvecske - szigorúan meghatározva — ugyanis nem kínai novellákat tartalmaz. Am az alcím mégsem hazudik, nem álcímként ismerhetjük fel az olvasás során. Hát akkor? Miről van szó voltaképpen? Az alcím nem mond igazat, ám nem is hazudik? Igen!, s éppen ez az, amiről szó lesz e könyv hasábjain, s e recenzió oldalain... ,kínai novellák” - olvassuk Darvasi könyvének alcímét! Mivel - s erről még a későbbiekben szó lesz - a könyvben lépten-nyomon beleütközünk a kimondott szó egyértelműségének értelmetlenségébe - „Ebben az értelemben a Csin Akadémia törvénytárának 113. bejegyzése az irányadó: »Fontos, hogy kivégezték. De még fontosabb, hogy élt.«”3 —, így e kijelentést - ,kínai novellák” - értelmesebbnek tűnik inkább a maga paraméteres értelmében olvasni. Azaz egy olyan olvasói horizont meghatározásaként, amely felhívja a figyelmet arra, és csak arra!, hogy e könyvnek témája van, és műfaja van, (azaz irodalmi műalkotás!), s e kettő (három) csak összekapcsolódva artikulálódhat, önmagát mindig kitéve az egyértelműség értelmetlenségének. Másképpen megközelítve: a (fő)címben szereplő személyek (a lojangi kutyavadászok) sohasem szerepelnek a könyvben, ám a (fő)cím - és a kötet egyes részei - mégis központi szervezőerőként mutatja fel őket (a kutyavadászokat, illetve azokat a dolgokat, amelyek nincsenek jelen a maguk egyértelműségében), így a (fő)cím nem is azt anticipálja, hogy a kutyavadászokróZ lesz szó, hanem felhívja a figyelmet a cím egy másik funkciójára: (egyszerűen) a könyv nevének (!) önreflexív meghatározására. S éppen így - önreflexív paraméteres értelemben — magyarázza a címen kívüli (al)cím magát a (fő)címet („kínai novellák”), valamint a kötetet magát is („kínai novellák”), s éppen ez az az olvasói - önrefelexív, paraméteres értelmű - attitűd, amelyet kijelöl számunkra. Am ne szaladjunk ennyire előre, mit is jelent mindez? Induljunk el a műfaj témájának meghatározásától („kínai”)! Hogyan értelmezhető ez? Anélkül, hogy a mélyére hatolnánk a keleti gondolkodás összefüggéseinek, bátran kijelenthető, hogy az európai szemlélettel szemben egy 473
