Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Rákosy Gergely: Nyúltetem I.
közelebb a már félig halottan fekvő erdőhöz, s egyszinten a DUBNICA vezetőjével. Semmiképpen nem kívánt volna föntről társalkodni, s ez nem csak az elfoglalt testhelyzetre vonatkozott. Egyáltalán: semmilyen tekintetben nem érezte magát fóntebbinek a DUBNICA kezelőjénél. Nem kontra-pózból, hanem belül se. Legbelül se. Legeslegbelül se. Sőt. GG: Mennyit szív? Dv: Ha megy a munka, egy csomag elég két napra. Munka közben általában nem szívok. Ha, mint mondta, jó darabig fígyelgetett, láthatta, elég sokfele kell figyelnem, ha azt akarom, hogy jól legyen elvégezve, ami kell, és a gépem se nyomorodjon bele. (Gáty arra gondolt, hogy ő az írógép mellett szív legtöbbet, de mindig is gyanakodott rá, hogy az a legkevésbé igazi munka. Az már csak olyan, mint a vadászat után a hús megsütése. Az igazi munka a verejtékeztető álmokban, sikoltó felriadásokban, felhőként visszaszárnyaló emlékekben és emlékezésekben rejtekezik.) GG (hallgat). Dv: Talán nem mindenkinél van így, de az erős többségnél így van, az hétszentség. Nem a sokat kelepelt öntudat, frász, hanem a legönösebb érdek. Ha jól megy a munka, nyugodt az ember. Ha nyugodt az ember, jól megy a munka és több a pénz. És repül az idő. Ha valami miatt dögleni kell, az a halál. Nekem legalábbis. És az erős többségnek. Nem mondom, van akinek a döglés az élet. Elenyésző. De ilyenek mindig voltak, vannak és lesznek. Hiába a hegyi beszédek, vezércikkek, szakszervezeti szájtépések és azok a vicclap izék. Ki ilyen, ki olyan. Volt egy gépem, szerencsére már rég megszabadultam tőle, hát azt örökösen pisztergálni kellett. Pedig új volt. Már a gyárban el- baszták. Többek közt a hidraulikája is hibás volt. Zűrös hidraulikájú géppel markolni, emelni, helyezni, kész idegbaj. Szinte naponta vinnem kellett a műhelybe, ahol a végén már ezzel fogadtak: „Nem, ez nem igaz, inkább társadalmi munkában, kisüzemi módszerekkel csinálunk neked egy új gépet, ezt meg fól- robbantjuk!” (Elhallgat, legyint, a cigarettája közben kialudt, meggyújtja, a füstöt szétcibálja a könnyű szél.) GG: Vicclap izék? Dv: Igen. Mindig ugyanaz. Az unalomig. A fájdalomig. (Gátynak megtetszett a fájdalomig. Feljegyzi magában. A fejében. Nem hisz a jegyzetfüzetes, magnós beszélgetésekben. Meggyőződése, hogy mindkét felet megbénítja, megöli, kiforgatja a saját valójából. Lehet fényképezőgép lencséje előtt igaz szerelemmel szeretkezni? 0 nem hitt benne. Ami fontos vagy fontosnak tűnik, feljegyzi fejében. Ha nem merül fel többet, nem is volt fontos. Ha igazán fontos volt, felmerül, esetleg csak napok, hetek múlva, esetleg az éjszaka közepén vagy hajnalfelé, mikor a legnagyobb csend és a Diesel-mozdonyok bús, tilos előtti dudálása kilométerekre elhallatszik. Akkor nincs mese, fel kell kelni, és valóban lejegyezni egy cetlire azt a szót, esetleg mondatot - a többi az idő dolga. Ha valamikor hónapok, netán évek múlva előbukkan a cetli, s a rajta lévő szó, mondat fel tudja idézni azt a hangulatot, képet, szituációt, amiért leíródott, akkor rendben van, lehet vele valamit kezdeni. Esetleg. Vagy később kiderül, hogy még így sem lehet - ez a leggyakoribb eset. És még gyakoribb, amikor az a régi szó, félmondat, mondat már nem idéz fel semmit vagy csak mint a megvakult tükör homályos és torz képet ad, akár 465
