Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Száraz Miklós György: Corral del Carbón

hették otthon gyúrt tésztájukat. A kikötővárosokban az ötvösök, ékszerészek, kelmefestők, fegyverkovácsok, gyapjú- és selyemfonó takácsok, tímárok, szabók, fazekasok, parfümkészítők műhelyei és boltjai mellett zsúfolt piacok, bazárok húzódtak meg, hatalmas kereskedőházak és raktárak magasodtak, az utcákon mozgó árusok, cukrászok, sült-árusok, gyümölcsösök kínálták portékájukat, munkanélküli hordárok támasztották a falat. A nagyvárosok egy része olaj- és olajbogyó-kereskedelemből gazdagodott, a települések közt az utazó óriási füge-, gránátalma- és olajfa-ültetvények közt rótta a Meseta síkjának vörös porával borított országutakat. A kalifátus egész területén fellendült az építészet, virágzott a tudomány és művészet minden ága. A keresztényeket és zsidókat (ekkor még) nem üldözték, az erőszakos, türelmetlen hittérítés (egyelőre) ismeretlen volt. Córdobában - mint egykor a szíriai Damaszkusz- ban, a nagy Omajjád birodalom fővárosában is - a templomokat keresztények és mohamedánok eleinte együtt, megosztva használták. A vallási türelemnek köszönhetően a régi helyi, római—gót-ibér eredetű keresztény lakosság is önként, szívesen és tömegesen tért át az iszlám hitre, de még a szokásaikat és hitüket féltve őrzők is elarabosodtak nyelvükben: ők lettek az Ibériai-félsziget keresztény arabjai, a mozarabok. A córdobai nagymecset iskolája hamarosan híresebb lett, mint a kairói, bagdadi, damaszkuszi mecsetiskolák. Könyvtára félmilliós állományú lehetett, benne az arab és mohamedán szerzők munkái mellett egyebek közt Hippokrátészt, Euklidészt, Galénoszt, Dioszkoridészt, Arkhimédészt, Ptolemaioszt is megtaláltuk volna, de számtalan más görög és latin szerző matematikai, mechanikai, asztrológiai, botanikai és orvosi művét fordították és másolták folyamatosan. A mór alkimisták, miközben maguk is a mindenséget mozgató egyetemes törvény után kutakodtak, a fémmegmunkálás számtalan új lehetőségét fedezték fel, de az üvegfestés és a színes kerámiaégetés technikáiban is előreléptek. Granadai arab orvosok az 1348-49. évi pestisjárvány idején megfogalmazták a fertőzés és fertőződés mibenlétét, nyomon követték a kór terjedését - magyarán leírták a járványt. Kereskedelmi és kulturális kapcsolatai révén Córdoba a klasszikus iszlám tudományt, s persze közvetve a hellenisztikus életeszményt is továbbította Nyugat, vagyis a keresztény Európa felé. A Córdobai kalifátus területén keresve sem találtunk volna tíz évesnél idősebb arab fiút és férfit, aki ne tudott volna olvasni. (Ne feledjük, keresztény kultúránkban ez a tudás még századokon át csakis a papoké.) A X. században csak Córdoba városában közel száz — minek is nevezzük? - .kisiskola” működött, ahol ingyen oktatták a kevésbé módos családok gyermekeit. Nyelvtankönyvek, vallástörténeti, teológiai értekezések, anekdota-, csoda- és közmondásgyűjtemények, útleírások, földrajzi és történeti munkák százai készültek Córdoba, Sevilla, Granada, Toledo egyetemein. 1050 táján Córdobában Abu Marván ibn Hajján ibn Khalaf például ötven kötetes történeti krónikát írt, aminek nagyobb része ugyan elveszett, ám megmaradt töredékeiben kalandozó eleinkről is szó esik.

A mór tudós beszámol róla, hogy a kalandozó magyarok - akiket ő törköknek nevez - 942/43-ban Barcelona, Huesca, Zaragoza környékén portyáztak. Öt magyar harcos akit elfogtak, s Córdobába vittek, áttért a mohamedán hitre, és III. Abd ar-Rahmán kalifa testőrségének tagja lett. Hogy a kalandozó magyarok betörése komoly aggodalmat okozhatott Ibériában, arról a mór krónikás is tanúskodik, hiszen azt állítja, hogy a „tülkök” erős támadását csak

452