Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon

Az asszony se változott sokat. Némileg összébb ment és a haja fehérebb. Igen, akkoriban még mákostészta volt. A cserfessége viszont változatlan.- Azt tudja, hogy jön a négus Magyarországra?- Igen. Olvastam az újságban.- Mennyi viccet csináltak róla, Jézuskám, harminc éve, amikor volt az az abesszín háború.

Tejüveg búra a lámpán, mint hat évvel azeló'tt. Még ép. Sárga fénykort szór maga köré az asztalra. A fénykörön kívül minden sötét, változatlan hát a rembrandti hangulat is.- Mi lesz a négusból, ha lezuhan a repülőgépe?

Ebben a szobában soha sincs egyedül, aki maga van, mert a szobrok jelenléte, meg-megrémlő mozdulata: társaság, sejtelmes néma társalgás. Az író ismeri a viccet, de az asszony kedvéért tagadólag rázza a fejét. Béldyné már előre nevet.- Császármorzsa.- Ideje volna már egy gyűjteményes kiállítást rendezni az öreg szobraiból. Legalább itt Kispesten.

Ákos kis tonka orrán megtágulnak a szelelők.- A füle botját se mozdítja a Tanács.

Ahogy így elnézi az író, szakasztott az apja. Szemben ül vele az asztal túlsó felén. Emlékszik, a részvétlátogatás alkalmával a trónfoglaló mohósága feszült az arcán, amikor helyet foglalt azon a széken, amelyen az apja üldögélt éveken át egészséges korában lámpagyújtástól lefekvésig. A fiú most ugyanúgy tekint a szeme közé. Élvezi a családfő szerepét.- Nem botja az te, hanem bojtja. Láttál már valaha fülbotot? Mert fülbojtot én igen.- Én se láttam, de mindenki a fül botjáról beszél.- Szerintem bojt az, barátom. A felületesség csinált belőle botot.

Ákos ráhagyólag legyint.- Szóval a Tanács hallgat.- Folyton mást csinálnak. Mit számít nekik, ha egy tehetség ismeretlen még a holta után is.

Béldyné arca ráncbemutató. A legkülönfélébb redők és szarkalábak a homlokon, a szem körül. A csíkká vékonyodott szájat ráncok nyilai jelzik. Az élénksége változatlan. Minden hangszínre figyelmes és mindent mosollyal díjaz.

Mint a fia.- A Tanács?! A nyolcadik kérvényt küldtem el a népművelési osztálynak.

Akárhogy utánozza az apját, inkább az anyjára hasonlít. A nyugtalansága,

a változékonysága, a friss benyomások sóvárgása, mind az anyjáé. Apjától csak a bicegő járását örökölte.- Két hete sincs, hogy itt jártak a Nemzeti Galériától.- Nafene!- Senki se csinál semmit.- Ismeri Mezey Leó műtörténészt?- A nevét.- Az volt itt meg egy hájtömeg: Torony Virág.- Tudja, ki az a Torony?

A fia közbevág:

43