Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Varga Virág: Testkönyv

VARGA VIRÁG Testkönyv* (a test meggyalázása) 1. Veszteség, visszavonhatatlan: a test-sértés: nőket ért fenyíték, a test meg­rongálása, kicsapongás, a szövegtest helyreállítása helyett a testszöveg szétrobbantása. Erőszak a magánotthonban: a legrejtettebb kiélése a per­verzióknak, szadizmus; a gyalázat elszenvedője az áhított, és a vágy testté lett szülöttje. Milyen vágy irányulhat a kedves testére, ha az ölelő karok mérnek rá ütést, s következik be a szöveg olvashatatlanná válása? Vágyakozhatni szétzúzásra törve? A test meggyalázása gyakran épp ellenkezőleg mutat­kozik: pedagógiai elvként, morális olvasatként emelődik, hogy a test hó­héra ártatlanságát megalkotni kész: bűnöst nevez, esetlegességet, amely a testtől megszabadítandó. Tisztább szöveg lennék e szövegromlás által? S téged ez kielégít? 2. Kétségbe vonatik a szövegtest alkalmatossága: szétpattant erek, zúzódá- sok a bokacsonton, megrepedezett kéztő. Nem alkot egységet a test, fáj­dalom itatja át: szög-ütések nyomai, pedig csak áldó tenyered volna. De- centrált szöveg-nő, széthullott papírtest; alant van, alant. Innen az írás semmibe vétele, a könyvrongálók dühe, de az írástudók árulása is. 3. Sebeim pislákolnak, valami történt, alant vagyok, valami történt. Könyvem lapjai átforrósodnak, a szövegromlás öröme, a test gyötrésének öröme, öröm a gyalázat felett. lm, hogy történtem meggyötörni kész? Izzó betűim sem­mibe szállnak, skarlát, skarlát, nem marad csak pernye, vak kezem bár utána kaphat. A kezdettől fogva létező nem történt soha. 4. Táljavítasz, korrektúrád nyomait viselni vagyok köteles. Mellemre írod, majd arccsontomra a bűn jelét. A kapcsos Könyvnek vége, a zár letépve, kulcsát keresni ki volna elszánt, ha elég a Kaput betörni, megtalálni az Egyetlent? 5. Szajhát okádott anyád a világra, szajla, szaladj, megkéselem mon­dataid szövetét kihozva belőlem a felforgató olvasót, tisztulni se­bedet borecettel kenem le, szajha, ittas vagyok, szajla, töltött pil­lepalackkal verem szét kacér ujjaidat, mellyel mást érinteni bír­tál, hogy a lét elviselhetetlen könnyűségét ott tanulmányozd. Könyvek után áhítat vont, most figyeld, ismeretlen nyelvek min- denthozó betűit kell felismerned ezután, szajla, de odáig is majd elhordja a szél bűneid maró szagát, költözz oly vidékre, hol ábécéd ^Részlet egy készülő könyvből 422

Next

/
Thumbnails
Contents