Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva
gácsot repegetett belőle a kisbalta élével. Begyújtott, teát főzött a polcon talált kamillavirágból.- Rühellem ezt a (4 szó) kamillateát cukor nélkül. Már az asztalnál ültek a félhomályos helyiségben. Marie-Therése két öklével kitörölte szeméből a sáros könnyeket, mert bizony ittléte óta a padlón a söprű elfelejtett táncolni. Kortyolt, grimaszolt és hallgatott arról, hogy a hátizsákjában kell, még legyen valami nyalóka-törmelék, sőt egész szilke méz rejtőzködik a kamrában. A professzor majdnem ugyanerről kussolt: belekotort a székre dobott hátizsákba, ragadt kezére a koszos cukordarabka, bele is piszkálta a saját bögréjébe. Ujját már leszopogatta, s a szakállát simogatta, bajuszát pödörgette. Nem az első szakállas korszakát élte. Tapasztalatból tudta, hogy a szakáll több a ruhánál. A göncét esténként ledobja magáról az ember, s reggel másikra cseréli. A szakádba maga a rejtelmes idő épül be, elfoglalja az arcot lépésről lépésre, s a gazda észre sem veszi, hogy már más vette át az uralmat vonásai fölött. Arbozót bekebelezi őket, újakat támaszt — szívesen szórakozik például őszülési mintákkal - és általuk saját szerepet kezd alakítani, amihez az ember statisztálni kényszerül. Hát még a bajusz! Ha az kiszabadul a szakáll kazlából, nyomban alakot keres magának. Lóg és föláll — férfias természet. Folyamatos figyelmet követel, igazgatást, pödrést, kencét. Célja nő neki, hivatása, jelleme - csupa olyan vonás, ami illik olyasvalakihez, aki a helyzet ura. Mert egy komoly bajusz alább nem adja: végtére is az ember egész életprogramját jelenti. Gondoljunk csak Salvador Dali bajuszára! A szem kétségbeesetten pislog a szemöldök és az arcszőr árkában. Segítségért eseng, mert ő hivatása szerint a lélek tükre volna, a lélek kijárata, s a hozzá vezető kapu, ám a lélek illegalitásba szorult, a szem pedig egyszerű látószervvé csoffadt. Marie-Therése észlelte az ember hunyorgását, a megvadult fény rovására írta a többi közé. Amúgy a szakáll tetszett neki. Amikor találkoztak, amolyan ideiglenes jelenségnek vélte, borostának, ami lehet akármekkora, amíg lerí róla, hogy a borotvára vár, addig pofagyom. Az elmúlt napokban szakállá érett. Mondhatni: nemesedett. S a bajusz kackiásan kiállt belőle, akár valami harcias kakaska. Hegye kétoldalt fölfelé pödrődött, a kapaszkodót kereső, szorgos ujjakról rákenődött kosztól feketén, miközben az ő vonalukban, az ajkak sarkától két ősz csík irányult lefelé az amúgy vörhenyes szőrzetben, fölvetve a gondolatot, hogy a mű gondos tervezőre vall. Az asszony kért még egy bögre teát. Gusztáv professzor fölpattant, átszaladt a fészerbe, és hozott egy üveg pálinkát. Vegyi barackot, de erőset. A cukortalanság problémája úgy elmúlt, mintha soha nem is létezett volna. Koccintottak a teával.- Te (1 szó), tudsz főzni?- Teát, rántottát és tejberizst.- Az (2 szó) sok. Gusztáv a fáskosárral kiment a kertbe. Hívta Marie-Therése-t, de ő elhárította, hogy nem akar megvakulni. - Akkor keress addig valami olajat, szalonnát, vagy akármilyen zsiradékot.- Inkább fedezlek, és szétlövöm a (2 szó) cukrászok (3 szó) zrittyóját. A hagyma, a zöldpaprika, a paradicsom begyűjtése egyszerűen ment, az 407
