Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva
kecses, mégis erőteljes kéz láttán egy jelző kezdett botladozni a nő indulatoktól eltorlaszolt agytekervényeiben: fényes.- Érdekel.- Fingja el innen magát.- Akkor is érdekel. A kék szempárban aranyos napszilánkok mosolyogtak.- Ki az isten vagy te, hogy itt ugatsz nekem? Húzd el innen a szaros beled! - Marie-Therése dacosan elfordult, amitől még mérgesebb lett, mert a professzort pillantotta meg, először a nagy zuhé óta, amint bizonytalan léptekkel a fészerből a patak felé csalinkázik.- Az övé a kert - szólalt meg ekkor a hosszú, és tisztelettel tekintett az öregre.- Az övé az anyja (3 szó)! — Marie-Therése a legerőteljesebb lépteivel elindult a házba a puskáért. — Itt semmi se valakié, mert minden az enyém, ez az én apám kertje! Én itt születtem! Ha nem szívódtok föl azonnali hatállyal, a (6 szó), szétlövöm a (2 szó) seggeteket! Mire előjött a házból a puskával, addigra a két idegen megfogadta javaslatát és megkezdte a fólszívódást. Már a professzornál jártak, Marie-Therése azonban miheztartás végett a fejük fölé durrantott. A fáradékonyabb sörétek záporoztak a kőfalon. A lövés hallatán Gusztáv a földre vetette magát, az öreg visszafogta legényét, aki letette táskáját, s indult volna Marie-Therése ellen. A nő megijedt, mert nem hozott magával több töltényt. Apuska másik csövében maradt ugyan még egy patron - ámde ha elvéti! Ez a gorilla egy óriás! Szaladt a házba, csukta, reteszelte maga mögött az ajtót, aztán töltötte a fegyvert, és a kamraablaknál foglalt el tüzelőállást. Gusztáv időközben föl- tápászkodott, az öreg adott neki valami falatkát: gyógyszert, vagy gyümölcsöt, netán cukorkát? Gusztáv mindenesetre némi gyanakvással vette a szájába, de aztán földerült a képe. A fiatalabbik táskájából bonbonos dobozt szedett elő, kinyitotta, és ujjával egyikre bökött, másikra - bizonyára azt mutogatta, hogy melyik milyen ízű. Gusztáv nem kérette magát. Amikor az idegenek elmentek, Marie-Therése azonnal a patakhoz rohant. A professzor kínálta volna, de Marie-Therése nem várta be, kiragadta kezéből a dobozt. Már csak egyetlen egy aranypapírba csomagolt gombócot talált benne.- Szódé dög! A dobozt a földre dobta, s elkezdte kibugyolálni a konyakos meggynek látszó valamit.- Kik voltak ezek?- Cukrászok. A fiatalabbik azzal viccelődött, hogy a mester a világon a legfőbb édességkeverő. Marie-Therése az aranypapír alatt másikat talált. Az alatt harmadikat, negyediket, huszadikat, századikat, miközben a gombóc szemernyit sem kisebbedéit, sőt, súlya nőttön-nőtt, végül oly súlyos lett, hogy kiszakadt a kezéből.- A (2 szó) anyját, mi a (3 szó) ez?! A professzor lehajolt, az aranypapír-kazalból előkurkászta a valamit. Konyakos meggy volt, a legfinomabb, kézzel készített fajtából. Lefejtette róla a 404
