Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva
Pontosabban előbb meglátta, s aztán gondolt rá. Még pontosabban arra lett figyelmes, hogy a szinte már időtlen idők, vagyis azóta egyneműen szennyesszürke felhőboltozat éppen neki szemben, kelet felé egy ponton meghasad. Kékség buggyan elő belőle s aranyfény.- Vakulj meg, ha kíváncsi vagy, a (3 szó)! Szoknyáját fólcsapta, hogy megmutassa alfelét a leselkedő Istennek. Egyensúlyát ugyanekkor elveszítette, s hanyatt belepottyant a patakba, éppen az általa kibocsátott súlyos hurkára, amit a gyönge vizecske hiába lökdösött a kavicsok között. Nyalókája is odalett, de ami a világrengető tragédia, a DVD-lejátszó is a vízbe esett, lába meg egy kő közé került, és reccs (3x15 szó). Mire kikászálódott, addigra Isten behunyta szemét — az ég visszahullt az egyhangú, romváros-szürkeségbe. A két eb, Fehér és Fekete izgatottan szagolgatta a szétmázolt ürüléket. Mi több, nyalogatni kezdték. Erre Marie-Therése bömbölését hangosabbra vette tíz decibellel, lecibálta magától mocskos ruháját, és hozzájuk vágta (14 szó). A kutyák boldogan marcangolták szét. Egy doronggal nekiesett a DVD-lejátszó maradványainak és ripityára verte őket. Amire hetek óta nem volt példa, mosakodni akart. A vashordóval próbálkozott. A szúnyoglárvák televényétől hétszerte mocskosabb és büdösebb lett, mint annak előtte. Szeplős-fehér formáin széttaknyolódott a nyálkás, zöld lepedők. Csapkodta magára, hogy mindenüvé jusson és üvöltött:- Most bámulj! Most bámulj te (15 szó)! Kimért, döngő léptekkel vonulgatni kezdett az ágyásokon keresztül, melyekben számára ismeretlen nevű zöldségek tenyésztek. Willendorfi típusú hasa rengett, két cukordinnye melle jobbra-balra hengeredett. Az algalé csöpögött, amerre elhaladt. Kántált közben, tompa, mély hangján sorolta teljes szókincsét: az anyagcseretermékeket, a fölmerült lények és dolgok anyját, a szexus szavait s persze Istent. De immár nem csak úgy, ahogy az óvodás kora óta eltelt húsz évben szokta, otthon, az iskolában, és megint az iskolában, hanem valóban káromolva: - Milyen (7 szó) Isten vagy te, hogy ezt eltűrted? Az égre nézett, és az emberiség nevében párbajra hívta az Urat, aki nyalókáját, fülzsírzenéjét elrabolta, s ráadásul őt a szarba lökte. Ezenközben vadul rázta a fejét, valaha padlizsánszínűre festett szőke haja tarkán lobogott. A csii’kék meg a kacsák rémülten iszkoltak előle, át a patakon, a baromfiudvar túloldalára. De ott újabb ijesztő alak fogadta őket, a szociológia doktora. - Decibella Tonna Donna! - kiáltotta, és kibújt a hámból. Indián módra szánt eszkábált két rúdból meg kötelekből, rajta ponyvából csavart irdatlan batyut vonszolt. Számítógépet zsákmányolt, szkennert, nyomtatót, videót, kamerákat, teodolitot, bunkofonokat, elektronikus könyvtárat és elemes vérnyomásmérőt, térfigyelő berendezést, búvárszivattyút, tévét, barkácsgépet, minilabort meg persze bort, pálinkát és rumot - szóval, csupa hasznos kincset. Mindehhez vadászpuska lógott a nyakában, övében revolver, túlélőkés, fején acélsisak, keshedt mellén golyóálló mellény. Amikor kibontakozott fölszereléséből, továbbra is a baromfiudvar túloldalán, Marie-Therése-re került a gúnyolódás sora. Vastag négerajka a füléig szaladt, lapos, széles orra szinte behorpadt: - Gusztáv! - Bizony, a rajzfilm-alak képlett meg előtte: kopasz, ke- hes, nyámnyila mitugrász. - Mi az anyád rézvörös (1 szó) akarsz te éntólem, Gusztáv? Az ember a túloldalról bemutatkozott a monumentális hölgynek, hogy ő 392
