Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva
Az angyalok kettőzött szorgalommal gazdálkodtak a kertben. Amit kigyomláltak, bedobták a tyúkoknak, a patak forrásához még egy szivárgót vezettek, hogy bőven legyen víz. Egy kiskecske elveszett, kóbor kutyák tépték szét. Anyját megfejték, nehogy begyulladjon a tőgye. Szó nélkül, halkan dudorászgattak munka közben, lepkenyelven. Közéjük vetette árnyékát olykor egy Illető: igencsak nagy fába vágta a fejszéjét a főnökötök. Az angyalok fütyültek rá, de az Illető gúnyosan folytatta: sárból embert csinálni még hagyján... Marie-Therése odébb állt volna már másnap a kertből, ha a mocsár mozgékonyabb volna. Amikor reggel fólébredt a lócán, a porszagú pokróc alatt - sajnos, este senki sem akadt, aki kirázta volna - ugyanaz a sötét, alattomos fény sunnyogott át a világon, ami azóta helyettesítette a pirkadatot. Mit lehet ilyenkor tenni? Kinyúlt a takaró alól, s elkobzott egy nyalókát a korán kelő legyektől. Nyalogassátok az összes faszomat! Ha ébren volt, akkor általában beszélt. Lamentálva, hosszadalmasan átkozta az engedetlen lényeket és tárgyakat, egy pontosan 15 szavas nemi váladék, -aktus, -szerv készletet jelzős szerkezetekkel kapcsolgatott össze Isten és a Szent Szűz nevével. Oly közönyösen, hogy valami távoli fülelő unott, szerzetesi imadarának vélhette volna. Hangját ritkán emelgette. Nem volt hova, mivel harsányan kezdte, s ugyanúgy folytatta, hogy Isten, ha netán tán aludna, meghallja. Marie-Therése öt éves koráig imádta Istent, egyszerűen pokoli szerelmes volt bele, és fűnek fának mondogatta, hogy csakis Jézuskához fog férjhez menni. A komolyabb ismerősök ezt genetikai hibának tekintették, és javasolták anyjának, hogy pö- rölje be a kórházat, ahol a kislány genetikai programozását végezték. Az orvosok manapság egyre fölületesebbek; a cukorbaj, a rák, az Alzheimer- és Parkinson kórok, meg hasonló nyavalyák génjeit rutinszerűen kitakarítják az ember gyerekéből, a ruganyos bőr, meg az öregedés-gátló micsodáit bebasszák, oké, viszont a finomabb részletekre nagy ívben szarnak. A nagy ívben szarás - egy életre magával ragadta a gyerek képzeletét. Mások kedélyesebben fogták föl az ügyet. Baromi nagyot röhögtek, s rögtön akadt egy éles elméjű kerületi szociális felügyelő az asztalnál, aki levezette, hogy miután Jézus állítólag mindenkié, meglehet, hogy a kis Mari szava beválik, csak éppen úgy, hogy oltári nagy kurva lesz belőle. Ez a sorsvázlat osztatlan sikert aratott. Amúgy, miként már a dédanyja nemzedéke is, a vasárnapot a szupermarkecekben szentelte meg, templomot pedig csak iskolai kirándulás alkalmával látott belülről. Egyszerűen csak úgy imádta, tiszta szívből, ahogy az öt évesek szoktak szerelmesek lenni. Aztán a dolog elmúlt, jött az iskola, és Istenből isten lett, káromkodások alanya. A nagy ívben szarás érdekesebb életprogramnak ígérkezett az ő keresésénél. Ma reggel hirtelen mégis eszébe jutott. Eszébe kellett jutnia, mert kikényszerült a házból, hogy dolgát elvégezze. Éppen csak föltette magának a fülzsír- zenét, aztán indult. Mehetett volna a borostyánnal befuttatott árnyékszékre, de fölöslegesnek találta, hogy olyan messzire elkutyagoljon. Útját keresztezte ugyanis a patak, erecske inkább, másfél lépés széles mederben arasznyi víz. Félrekáromkodta a kutyákat, aztán átlépett a csermelyen és nagy ívben bele- bocsátotta a tegnap óta gyűjtögetett anyagokat. No, ekkor gondolt Istenre. 391
