Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon
- Kicsit korai még. A fene egye meg! Az író tapogatja a fájós homlokrészt.- Hány éves? - kérdezi Juhász.- Harmincöt. A fiatalember nem szól rá semmit, de elfojtja a mosolyát.- Uram, gondolja meg! A velem egyívású művelt nő kétszer-háromszor- négyszer annyit keres, mint én. A többit elképzelheti.- Vannak nagyvonalú nőcik is. Bohémek. Egy verejtékcsöpp fut a műszerész orrhegyére.- Különösen akkor nagyvonalúak és bohémek, ha a pasi orvos, havi tíztizenöt ezerrel. Vagy diplomás mérnök. Legalább ugyanennyivel, plusz egy tragaccsal. Nyikog az írógép. Hol itt, hol ott nyúl bele a fiatalember, dolgoztatva a csavarhúzót. Csavarhúzózsonglőr. Ezzel az erővel akár a tekerőlant is megfelelő szerszám lenne.- Meg lehet érteni. Irtóznak az anyagi gondoktól.- Ugyan! A gondokat nem kerülni, hanem keresni kell! A golyóstoll megint kirepül a vadakat mondó író kezéből.- Ez ellentétben áll a közfelfogással. Most óvatos az író. Megfogja az asztal sarkát, és úgy hajol le a tollért.- Hadd álljon! A gondtalanság megrohaszt. A fiatalember megbök egy-egy billentyűt, és piszkál, kapcsol, feszeget.- Akkor maga nem panaszkodhatik. Fű! Megsülök. A fiatalember leveszi a nyakkendőjét. Kigombolkozik kötésig.- Nem. Én aztán nem. Nincs gondom a gondra. Apropopó! Iszik valamit?- Nem, köszönöm. Magának se lehet több, mint bárkinek. Talán egy pohár vizet, ha lehetne.- Hozom. Nekem több van, elhiheti! Nem hencegésből mondom, de én vonzóm a bajokat, mint a mágnes. Lefogadom, hogy nincs még egy ilyen balhés írógép az országban. Az író alig lép ki a szobából, máris hozza a pohár vizet.- Tessék!- Köszönöm - mondja a műszerész, és egy hajtásra kiüríti a poharat. Utána a kézfejével végigtöröl a száján. - Talán csinálja is. A bajokat értem.- Nem vagyok víziló! Én, uram, általában mindennel úgy járok, mint ezzel. Csak egy példa. Tíz évvel ezelőtt vettem kéz alatt egy hogyishívják rádiót, egy Philipset. Uram, írógép kettő. Csak két hétig volt rádió. Gyönyörűen hozta Belgrádot, Bécset, Londont, az olasz adókat. De ahogy letelt a két hét, kampec. Fülbeötlően lehalkult, és azóta nem tudom felhangosítani. Javították nemegyszer, se kétszer. A szerelőnél harsog, nálam, ahogy bekapcsolom, lehalkul. Az istennek se lehet felerősíteni! Sőt! Újabban a bekapcsoláskor berregni kezd, berreg szöveg alá, zene alá. Mit mondjak még?- Meg tudom érteni. A Misi nagyon megrázóan adta elő a helyzetét. Tájékozott vagyok. Szívesen megcsinálom magának ingyen, hogy gépelhessen vele valahogy.- Előre is köszönöm. Van még humánum a világon. A műszerész az írógép fölé görnyed, hogy ne lássék a mosolya.- Legyen szíves megmondani, hány óra! 37
