Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Kárpáti Tünde: Kilencvenöt év Ördöge

netre mást és mást jelent az Ördög alakja. A darab első és második felvonásában János sejtelmeinek megszólaltatója, mindeközben a korabeli romlott társadalom képviselője, ugyanezen felvonás végén Jolán vitatkozó másik énje, a harmadik felvonás elején viszont a másik nőalak, Elza második énje, de ugyanennek a jelenetnek elején és végén maga az író, miközben összességében majdnem mindvégig egy .belülről veszekedő hang”, lelkiismeret. Ennél bővebben a későbbi szakirodalomban sem elemezte senki ezt az alakot, igaz, ezen nézőpontok tudomásulvételéről a későbbi kritika egy szót sem ejtett, pedig megfigyeléseivel Ratkovszky értékesen járult hozzá az alak összetettségének kimutatásához. (Mindamellett - nézetem szerint - a főszereplőnek épp ebben a túlzó eklektikával felépített voltában találhatjuk meg a későbbiekben részletesebben tárgyalt utókornak abbéli döntését és ítéletét, miszerint gyorsan avult el és vált érdektelenné a színpad számára ez az egykor oly fénylő és sziporkázó alak.)

Az Ördög alakjának egy további aspektusból - az erkölcs szemszögéből - való vizsgálata a kortársi kritikában az egyik legnagyobb támadási terület lett. Többen elítélték a darab moralitását. Ezért amikor a Vojnits-díj háromtagú akadémiai bizottsága (Négyessy László, Heinrich Gusztáv, Ferenczi Zoltán) az 1907-es év legsikeresebb és irodalmi beccsel is rendelkező darabját keresve végigtekintette az az évben bemutatott darabokat, Az ördög elemzése kapcsán a darab moralitásával is foglalkozott. Miután kimutatta, hogy az Ördög alakjával költőileg jóval jelentékenyebb terve volt a drámaírónak - ameny- nyiben jellemét eredetileg más, mélyebb oldalról akarta bemutatni (valószínűleg az Ördög szimbolista jellemvonásaira való utalás), mint ahogy végül is megtette, és miután az Ördögre vonatkozó kijelentések között bírálóan megjegyezte, hogy a II. felvonás azon jeleneteinek Ördög-szövege, amelyben a vendégeket rendre kíméletlen megjegyzéseivel távozásra készteti „épp nem szellemes, csak durva”13 -, leszögezte, hogy az Ördög valóban immorális tant hirdet, de rögtön meg is védte, mert mit is tehetne mást egy ördög. A bizottság véleményével - amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad a főszereplő erkölcsiségét a drámaíró moralitásával összetéveszteni - több támadó kritikával szemben végeredményben kiállt a szerző mellett. (A Vojnits-díj at végül Molnár Az ördöge Lengyel Menyhért Hálás utókor című darabja ellenében kapta meg, amely tényt a két drámaíró nagyjából párhuzamosan egymás mellett futó pályáján az örökös rivalizálás egyik okaként is megjelölhetjük.) Az akadémiai bizottság állásfoglalása ellenére a darab moralitásának kérdéséről szóló kritikai hangok nem csitultak el. Még a darab bemutatója után kilenc évvel is volt arra példa, hogy Molnárt emiatt támadják, de a későbbi fogadtatás-történetben is számos ponton kimutatható ennek a kritikai motívumnak minduntalan visszatérése. Az erkölcsösség szempontjából legvehemensebben talán Ratkovszky Vince14 támadta Az ördögöt. Elsősorban a darab alakjait nevezte erkölcsileg sekélyesnek, különösen az Ördögét, aki szerinte „az erkölcstelenség dicséretét zengi”16. De magát a témát (egy házasságtörés történetét) is immorálisnak tartotta. (A darab morális megítélése egyébként nemcsak Magyarországon állt középpontban, hanem néhány külföldi bemutatójának esetében is. Az ördögöt 1909-ben, Londonban — számos más európai fővárosban elért sikere után - például lord Chamberlain képviselőházi felszólalása után be is tiltották, éppen immoralitása miatt.)

365