Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon
- A sors mindig azt akarja, hogy megalkudjunk. Az író szinte öntudatlanul beszél. Valahol fáj benne valami.- S ez dühítő'. Ha egyenló'ek volnának a küzdelem feltételei! Dehát az ember eleve gyengébb. Csak tűrni. Tűrhet. Várni. Netán belenyugodni. Á nem! Ezt nem. Sose. Inkább vesszen a világ!- Talán nem is kell sokat várni arra.- Atomdili?- Nem. Realitás.- Ostobaság.- Filmeket csinálnak, könyveket írnak róla.- Akkor is ostobaság. Jól jövedelmez a filmeseknek meg a szerzó'knek.- Te vagy az egyetlen, aki ezt mondja!- Csak atomháború fenyegeti az életed, autó nem gázolhat el?- De.- Soroljam tovább? A gázolástól is illene félni.- Csakhogy az atomháború világkatasztrófa, nem?- Az. És most? Bújjunk a bokorba?- Sokan odabújnak.- Váljon egészségükre! Nem fázol?- Nem. Az író arra gondol, hogy a lány vállára kellene terítenie a zakóját, de rá- terítés helyett azt mondja:- Jobb lesz, ha elköszönünk egymástól. Nem szeretném, ha megfáznál. A ház felé mennek, ahol a lány lakik. Beáta az író járásához igazítja a lépteit.- Látod, ez kedves.- Mi?- Faképnél hagynám, aki nem egyeztetné a lépteit az enyéimmel. Nálam a kapcsolat mindenirányú éberség. Nálad?- A kapcsolatban a kapcsolódás érdekes, nem?- Minél szorosabb kapcsolódás. Beáta mosolyog. A kapu. Egymással szembenállnak. Az író előveszi a zsebkendőjét és meg- törli az orrát. Nagyon józan. Ez a gondos felkészülés is lagymatag érzelmek tükrözője. A szélroham szakadatlanul ostromolja a fákat. Magas törzsű pompás jegenyék. Nem lehet őket leteperni. Ketten vannak. Sehol egy teremtett lélek.- Hát igen. Holnap hétfő. Az író ezt csak azért mondja, hogy valamivel bevezesse a dolgot.- Jó neked. Te nem kelsz fel korán - mondja Beáta.- Nem szoktam lustálkodni.- Én igen, én imádok. Az író már céloz. Úgy csinálja, hogy a lány ne vegye észre a célzást. Ne vegye észre, amikor a lány szájára néz. Na mindegy, ezen is túl kell esni. A csók olyan, amilyen szeles, zord időben és szenvedély nélkül lehet. Józan, figyelő és kiszámított. Zavarja az írót, és úgy segít magán, hogy szaporítja csókjait. 27