Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Sárándi József: Mezsgyén; Mondatok; Agancs (versek)
SARANDIJÓZSEF Mezsgyén Mi volt ez a képzelődéssel kezdődő ámokfutás? Párbeszédeim a személytelen fenevadakkal, s harcom az éjszaka rám uszított konkrét kutyákkal? Miért bőszített az ököllel bezúzott ablakok mögött rettegők hallgatása? Féltemben lennék félelmes pokolfajzat, s fékevesztett cseréptörő zsonglőr? Ki volt az öregasszony? Dzsekim zsebéből apró döglött halakat húzott elő. Teleholdnál olvastam az Álmoskönyv ben: hallal álmodni szerencsétlenséget jelent. Nyakam szeghettem volna, mikor a megtépázott bögrecsárda tetejéről leugrottam. Köszönöm Neked, részeges ácsok, tetőfedők védőszentje, hogy ismét Isten kötényébe estem. Micsoda szerencsém volt, Uram-Atyám! Meg is kérdeztem a kerítéstől: „Hogyan férhettem át léceid keskeny résén?” Emlékszem - felelte -, hogy gyerekkorodban vékony derekad volt. Utoljára a nyugdíjas postás házaspár ajtajának kémlelő ablakát törtem be fél téglával. Zárban volt a kulcs, hát kinyitottam. Manyika néni meg sem lepődött a dolgon: „Maga mindig ilyen hóbortos, Jóska” - mondta kedvesen, és harmadéves Champaigne pezsgőt bontott. Sárándháza, 2002. 06. 12.
