Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon

hetsz, ha éppen kedved tartja rogyásig. Elég a szádra pillantani és kiderül az igazság.

Beáta szája nedvesen csillog.- Az alsó' és felső ajak duzzadása célszerű. Se nem sok, ami lotyós, se nem kevés, ami szűzrideg. Tehát a legideálisabb. Csókot adó és csókot vevő, hogy a rádiótechnikát se hagyjuk ki a leírásból. Meleget sugároz és fantasztikusan odaadó. Olyan száj, amiről csak kalapáccsal lehetne leverni az embert. Érzésem szerint itt vagy elásva. Az ajkaidban.

Az író nem csókolja még meg. Tovább szeretné élvezni a szavak mágiáját. Elvégre író.- Hol dolgozol?- A Pénzverdében.- Mint?- Technikus.

Az író köszörül egyet a torkán.- Mi baj?- Szembenállók az általam meghirdetett őszinteséggel. Mondjam vagy ne mondjam?- Ez itt a kérdés!- A szavam kötelez. Említettem, hogy hozzáfűzök valamit a csóvádhoz. Ámde lehetetlen. A csóvád elnémít. A konyha nyelvén szólva: ez a püspökfalat sütés nélkül is ropogós.

Beátának szemlátomást tetszik az író.- Iskolai végzettséged?- Érettségi.- Igazán?- Nahát, ez nem szép. Nem vetted észre rajtam?- Hol? A füleden?- Az Árpád gimnáziumban.- Én a Dosztojevszkijből technikumra következtettem. Fizetés?- Ezerhatszáz.

Ekkor megtorpan az író, és a homlokára üt.- Ó, én marha! Megfeledkezek a lábadról! Hogy ez micsoda láb?! Egy pillanat és kinyúlok itt előtte. És mit csinálsz ezzel a harisnyával? Amióta megláttalak, ezen rágódok. Ez a harisnya mindig feszes. Hány nőt lát az ember, akiken csak úgy líg-lóg, gyűrődés elöl-hátul, és a térd alatt zacskó. Nálad ez ismeretlen. Milyen harisnyatartót viselsz? Viselsz egyáltalán?

Beáta merő érzéki mosoly.- Nem nagy ügy. Jól meg kell húzni a harisnyát.- Akkor lefut rajta a szem.- Érteni kell hozzá.

Az író a számadást befejezte. Látja, hogy kellően megpuhult a lány, de a cselekvéshez túl sokat beszélt. Kiélte magát benne, és most a csillagokba bámul.- Én kendőt festek.- Azzal is lehet keresni.- De meg mennyere! Persze esek hevente herem-negyszezet.- Mennyit?

24