Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Gyürky Katalin: A szexus ösztönének mágusa

Láthatjuk tehát, hogy Rozanov úgy tekint a testi odaadásra, mint a legszentebb, legigazabb asszony-cselekedetre, amelynek szentségét az ószövetségi világ férfitagjai is megbecsülték és tisztelték. Ez a világ a nó'i ösztönnek volt alárendelve, a nő volt a családi élet forrása, a család összekovácsolója és alapja. A XX. századra viszont a férfiösztön vette át az uralmat a nó'i fölött, amely természetesen a férfi útját egyengeti: a karriert, a tudásbéli tökéletesedést, és Rozanov szerint a világnézetnek ez a megváltozása is oka annak, hogy a nemiség tartalmát, boldogságát és lényegét alábecsülik, leértékelik, és minden ebben foglalt szentséget profanizálnak. A világban eluralkodó férfiösztönnek az az egyik legjellemzőbb motívuma, ahogyan a férfi és nő közötti nemi vonzalom legfontosabb jegyét, a boldogság csúcsát, vagyis a nemi eksztázist értékelik. A férfiben ugyanis ez az eksztázis egy pillanat alatt lejátszódik, és a pillanat élvezetét keresve elhalványul a mögötte rejlő tartalom. A nő számára viszont ez az eksztázis a pillanat örömével - normális esetben - csak elkezdődik, és a női lélek mindezt a családalapításban, a gyermekszülésben és a gyermeknevelésben képes kiteljesíteni. Az ószövetségi világban - láttuk - a női ösztön uralmának köszönhetően a férfiak is képesek voltak mindezt a nőkben rejlő folytonosságot értékelni, családot alapítani, a XX. századra viszont a férfiösztön felülkerekedésével a férfiak pillanatnyi, nem tartós, meggondolatlan gyönyörkeresésével a családok széteséséhez, a gyermekszülés szégyenéhez, és már egyáltalán nem a szent, hanem az aljas, mocskos prostitúcióhoz jutunk el, amely éppen arra elég és éppen annak felel meg, hogy a férfiak pillanatnyi boldogságkeresését kielégítse. S amikor a nőknek ennyire alkalmazkodniuk kell a férfiösztön pillanatnyiságához, nem véletlen, hogy mindez az ő asszonyiságukat is degradálja:

,A kortárs nők arcáról eltűnt a lélek, a tartalom és a nyugalom, és ezekkel együtt tűnt el a lelki csillogás is, amely a nők igazi szépségét jelenti. A nyugtalanság, a kapzsiság, az önmagukba vetett hit hiánya, a hiúság és a divat hajszolása, az ízléstelenben való gyönyörködés eltörli a nők szépségét.”29 - idézi Rozanov Luhmanova kortárs nőkről írott könyvét. A nők szép arca, amely az egyiptomi szent prostituáltaknál belső tartalmat és mélységet fejezett ki, a XX. századra Rozanov szerint „üres pofikává” változik, amelyet a férfi a pillanatnyi gyönyör elmúltával könnyen elfelejt. AXX. századra a karrierjét építő férfit elkezdi zavarni a nő. „A férfiak sorsában, életében, gondolkodásában a nőknek semmilyen hely nem jut. A házasságot túlságosan komoly dolognak tartják ahhoz, hogy megajándékozzák vele a nőt.”30

Ha pedig a házasság mégis létrejön, az egy - a dosztojevszkiji „véletlen család” koncepcióját ismét új motívumokkal gyarapítva - érdekes családmo- dellt eredményez az oroszoknál, amelyet Rozanov az ószövetségi „aktív” jelzővel szemben a „passzív” jelzővel, illetve az úgynevezett második, harmadik család elnevezéssel illet. A passzív családok esetén a probléma már a házasságkötéskor megkezdődik. Amíg ugyanis az ószövetségi aktív családok esetében a házasságkötés is szent, valóban az Isten előtt köttetik, és az esküvő pillanatának áhítata 40-50 éven keresztül képes folytatódni, a passzív családok esetén a házasságkötés csak névleges. Ennek magyarázatára Rozanov a Bibliában szereplő „az Ige testté lett” formulát hozza fel, mert szerinte az aktív családoknál a teremtés legfőbb géniuszának, Istennek az igéje szentté teszi a testiséget, a XX. századra viszont ennek a formulának a két tagját, az

284