Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Pomogáts Béla: Nem hallgattak a Múzsák

fel az utókornak, így nekünk, mint Illyés Gyula Szembenézve (1947), Kassák Lajos Sötét egek alatt (1940), Szabó Ló'rinc Tücsökzene (1947), Radnóti Miklós Tajtékos ég (1946), Vas István Kettős örvény (1947), Jékely Zoltán Mérföldek, esztendők (1943), Weöres Sándor Medúza (1943) című verseskötetei, Kassák Lajos Hídépítők (1942), Németh László Iszony (1947), Kodolányi János Istenek (1941) és Holdvilág völgye (1942), Tamási Áron Magyari rózsafa (1942), Szentkuthy Miklós Szent Orpheusz breviáriuma (1939-1942) című regényei, Tamási Áron elbeszélései, Németh László VII. Gergely (1947) és Reményik Zsigmond Atyai ház (1942) című drámai művei. A háborús esztendőkben született jelentékeny szépirodalmi művek bibliográfiai feldolgozása kitenne egy igen testes kötetet.

Végezetül, hogy a korszak költészetének szellemiségét valamiképpen érzékelhetővé tegyem, három költeményre hívnám fel a figyelmet: Illyés Gyula, Radnóti Miklós és Jékely Zoltán egy-egy versére. Mindhárom költemény a háború végén született. Illyésé, a Nem volt elég történelmi és közösségi számonkérés, amely azoknak az erkölcsi felelősségét állapítja meg, akik éppen a hazára és a nemzetre hivatkozva taszították a gyilkos háborúba és ezeréves történelmének egyik legszörnyűbb tragédiájába a nemzetet:

Nem volt a hazának elég, nem volt elég, hogy el ne essen, tudd meg, az volt a csuda itten, hogy össze nem dőlt már elébb!

Mert attól nem lett a tiéd, hogy hízelegve és hazudva ráragasztottad egy hegycsúcsra egy király, egy vezér nevét.

Nem volt elég, nem volt elég sem a hűség, sem a szívósság, mitől egybeáll egy-egy ország s nemzet is lesz a nemzedék.

S a bátorság sem volt elég.

Kiilön-külön bár odahagyta sorsát a sok hős áldozatra, az sem volt elég menedék.

Mert sem erő, sem bölcseség nem lehet elég; hogy megójja a házat, amelyben rakója nem lelheti meg a helyét.

Radnóti Miklós költeménye: a Nem tudhatom, az előbbivel szemben nem ítéletet mond, hanem kegyelemért fohászkodik. A költemény erkölcsi nemességét mutatja az, hogy a költő kitaszított, üldözött és halálra szánt zsidóként esedezik annak az országnak és népnek a békéjéért és fennmaradásáért,

270