Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések
- Mindenféleképpen nagyot; azzal együtt, hogy én elenyésző szerepet játszottam a Symposion életében. Onnét datálódik a pályám - 1971-ben az Új Symposionban publikáltam először, de a meghatározó időszak az 1980-83 közötti volt, amikor Sziveri Jancsi szerkesztette a lapot. Azon túl, hogy volt egy folyóirat, amely köré odagyűlhettünk, erre az időszakra esett a tudatra esz- mélésünk, a magunk megmérettetése, a kimondott szó ereje, kivédhetősége, fönntartása, szóval az emberré nemesedésünk, és aztán amint a sors bebizonyította, az 1983-as szélnek eresztésünk végül is egy erőteljes erkölcsi tartással bocsájtott bennünket a szélrózsa minden irányába. Legalábbis én így érzem, és számomra ez mérhetetlenül fontos volt.- Ha jól tudom, Te talán több időt töltöttél Sziverivel, mint a pályatársaid.- Mi együtt kezdtük - együtt mentünk neki a költészetnek, a világnak, mindennek; és a szerkesztőségi munka mellett intim és elkötelezett barátok maradtunk. Szerkesztőbizottsági tag is kifejezetten a Jancsi követelésére lettem - noha állandóan a Symposion körül voltam, az engem soha nem érdekelt, hogy megjelenjen a nevem az impresszumában. így aztán jókora fájdalom és trauma beszélnem róla, öt-hat év múltán is. Akár arra az örömteli-gyötrelmes három évre gondolva, amíg ő szerkesztette a lapot, akár az utána következő iszonyatosan nehéz éveket idézve fel, amelyek nagyon is komoly meggondolásokra késztettek minket. Mert a nyolcvanas évek közepén, amikor viszonylag jólétben élt a Vajdaságban mindenki, akkor az én barátomnak azzal a veszély- lyel kellett szembenéznie, hogy éhen halhat vagy megfagyhat, és ezt értsd minden szkeptikus felhang nélkül. Szóval nagyon komolyan végig kellett gondolnunk, hogyan került szembe önmagával ugyanaz a társaság, az egykor üldözöttek közül hogyan váltak üldözőkké néhányan. És bár biológiailag vagy fiziológiailag ettől független volt a Jancsi betegsége, én akkor is csak úgy tudom mondani, hogy ő ebbe belehalt.- Az „egykor üldözöttek” alatt a Symposion első nemzedékére kell gondolnunk?- Ha visszapörgetjük a dolgokat, bizony megbizonyosodhatunk arról, hogy többen olyan pozícióba kerültek, hogy a politikai viszonyok következtében önmaguk megtagadására vagy fólülbírálására kényszerültek. De tény és való: ezek a dolgok megtörténtek.- Jól érzem, hogy a Te verseid függetlenek a nemzedéki élményeidtől ?- Néhány ilyen eszmélés talán volt az Ég a föld című kötetben, de annál fontosabb - bár nem tudom, mennyire nemzedéki - az Erdő című ciklusom. Abban az isten nélküli világban, amelyben harmincnyolc éves koromig éltem, a világi tudás szintjén addig juthattam el, hogy azzal zárjam a ciklust: „egyre inkább felismerem magunkban az elrontott vadállományt”, és fölismerve a lét élhetetlenségét, gyakorlatilag feladjam a harcot. 254
