Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések

szatra pártokba szerveződtek. Én nem akartam bekapcsolódni a politikába, engem egy művészi közösség érdekelt volna. Azok pedig széthullottak, legalábbis én már régóta nem tartoztam sehova. Hiába dolgoztam az újvidéki magyar színháznál, ott sem a művészetről vagy a munkáról volt szó, hanem csak a pénzről, a pénzről, a pénzről. És ez depresszióba döntött. Próbáltam kifejezni az írásban ezeket a gondjaimat, ez a vajúdás ’92 tavaszáig tartott, aztán azon a nyáron áttelepedtem Magyarországra a fiam után. O már régóta itt élt, ugyanis itt tanult a főiskolán, gondoltam, legalább hozzá legyek közelebb.

Várady Tibor

(Felelős szerkesztő, 1969-1971)- Önt a Symposion-mozgalom „kemény magjához” szokás sorolni, dacára annak, hogy nem az újvidéki egyetemen, hanem Belgrádban tanult.- Ebből a szempontból én valóban kivétel voltam. A Symposion mellékletben csak egy-két verset közöltem, azt is írói álnéven, a mellékletnek inkább Fehér Kálmán, Tolnai Ottó, aztán Domonkos voltak a meghatározó alakjai. De miután Belgrádból Újvidékre kerültem az egyetemre tanársegédnek, szerkesztőbizottsági tagja lettem a folyóiratnak, és rádöbbentem, hogy a társaimmal ugyanolyan zenét szeretünk, valamiképpen ugyanúgy látjuk a világot körülöttünk; és szükségét éreztük, hogy járjuk a Vajdaságot, és beszéljünk arról, amit hiszünk és tenni próbálunk. Igen, én úgy éreztem, hogy ez egy mozgalom.- Jogászként hogyan élte meg a Symposiont ért támadásokat? Volt-e arra lehetősége, hogy fellépjen ezek elleni- A szerkesztőség élén több-kevesebb rendszerességgel váltottuk egymást, én körülbelül két évig voltam a felelős szerkesztő. A Symposion elleni perek ezután indultak három hónappal, és jogászként én képviseltem a folyóiratot a betiltás ügyében. Mi ugyanazt írtuk, mint korábban is, csak hát a jugoszláv politikában hullámai voltak a toleranciának, és akkor éppen intolerancia-hullám volt. Számomra nagyon izgalmas perek voltak ezek, és némi elfogultsággal azt hittük, hogy megnyerhetjük őket, de az ítéletek már borítékolva voltak jó előre.- Ön azok közé tartozik, akik a legtöbb időt töltötték Domonkos Istvánnal, és abban is komoly szerepe volt, hogy tavaly rávegye a hazalátogatásra.- Igen, nagyon közeli barátja voltam és vagyok a Domonkosnak; az újvidéki évei után is erős kapcsolatot sikerült vele fenntartanom. Jártam nála Svédországban, és tavaly megszervezhettem a pesti látogatását1.

Azt hiszem, ő volt közöttünk a legérzékenyebb, és azt mondanám, a legtehetségesebb is. Nemrég volt egy monológja a Duna TV-ben - nem hiszem, hogy bárki közülünk ennyire autentikus tudott lenni, habár mindnyájan ezt akartuk. Ehhez a nagyon erős monológjához kommentárokat kellett fűznünk. Megtettem magam is, és úgy éreztem, mintha egy márványkőre ragasztanék kis cetliket — azok voltak az én mondataim.

241