Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések

MARTON LÁSZLÓ TAVOLODO

Száműzetések

BESZÉLGETÉSEK AZ ÚJ SYMPOSIONRÓL

Ladik Katalin

(Költő, színésznő, performer)- Ön performcrként, színésznőként éppoly ismert, mint költőként. Valójában nem is tudom, hogy az Új Symposion mennyire lehetett fontos az életében.- Az Új Symposionnak, illetve még előtte, az Ifjúság hetilap Symposion mellékletének a hatvanas évek elején volt a legnagyobb súlya az életemben, hiszen akkor még nem voltam performer, a színészi pályámat is épp csak elkezdtem. Az Új Symposion szellemiségének hatására kezdtem végül is hangköltészettel foglalkozni, a verseim később annak köszönhetően kívánkoztak ki a nyomtatott szöveg formájából.- Ön volt az egyetlen nő abban a társaságban. Milyen kapcsolata volt Tolnaival, Domonkossal, Végellel, a Symposion legendáival?- Helyesbítenék kissé, ugyanis nem voltam az egyetlen nő, velem majdnem egyidejűleg Juhász Erzsébet és Thomka Beáta is bekapcsolódott az első nemzedék munkájába. Mi voltunk a „kékharisnyák”, ugyan én a magam módján mindent megtettem, nehogy azzá váljak. Az első perctől kezdve annyi gon- dom-bajom volt a nőiességem miatt, hogy egyrészt igyekeztem különféle maszkokkal álcázni magamat, másrészt pedig - szinte dacszerűen - igenis kiemeltem a nőiességem. Ez az állandó belső konfliktus aztán meghatározta az egész pályámat.- Már a kapcsolatokban, vagy a költészetében?- Sympós kortársaimmal való kapcsolatomat és a költészetemet egyaránt fémjelezte. Ne felejtsük el, hogy most a hatvanas évekről beszélünk, és mi a Balkánon éltünk annak a pejoratív értelmében is, így aztán — egy-két kivételtől eltekintve - a Symposion első korosztálya sem beszélt velem egyenrangú alkotótársként. Általában úgy tekintettek a nőkre, mintha a nietzschei tehe- nek-macskák-kígyók lennének; ráadásul a költészetet sem tartották „komoly” irodalmi műfajnak, ennélfogva én, mint nő, aki ráadásul színésznő is, eleve komolytalannak tűntem egyeseknek. Szerencsére voltak olyan költőtársaim, mint Tolnai Ottó, Domonkos István, Maurits Ferenc festő-költő, akik támogattak és megértettek, akikkel egyszerűen egy hullámhosszon voltunk, így - hála nekik - nem roskadtam magamba, nem törtem össze, nem vesztettem el a bátorságomat, hogy folytassam, amit elkezdtem.

239