Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Pusztay János: Szibériai napló

Hanti-Manszijszkban találkoztam a hantik ma legnevesebb írójával, Jeremej Ajpinnal, akivel több éves kapcsolat köt össze. O is tagja a Finnugor Népek Világkongresszusa Konzultatív Bizottságának, ő a hanti nép egyik képviselője. Korábban a Duma, az orosz parlament tagja volt, most a helyi, autonóm körzeti törvényhozás alelnöke. Művei közül több is olvasható magyarul, Nagy Katalinnak, az obi-ugor kultúra kitűnő ismerőjének és lelkes népszerűsítőjének fordításában. Bár oroszul ír, művei a hantik világát hamisítatlanul mutatják be.

Ajpin legújabb regénye, a 2002-ben megjelent Istenanya a véres hóban, a hantik történetének eleddig agyonhallgatott tragikus eseményét dolgozza fel. 1933-34-ben, jó másfél évtizeddel az októberi szocialista forradalom után a hantik - a szomszédságukban élő nyenyecekkel együtt - fellázadtak a vörösök ellen. Az utolsó csepp az elégedetlenség poharában a Num-to-ban (Isten tava) lévő szent szigetük megbecstelenítése volt. Erre a szigetre addig idegen nem lépett, ám a vörösök megszentségtelenítették a szent helyet. A hantik fel akarták szabadítani földjüket a vörös megszállás alól, hogy évezredes hagyományaik és szokásaik szerint élhessenek, egyetértésben égi és földi isteneikkel. A felkelést az oroszok véresen leverték. A felkelés tizenegy vezetőjét halálra ítélték, majd az ítéletet börtönbüntetésre változtatták; de a bírósági eljárás végén különös módon valamennyien „szívelégtelenségben” meghaltak - ahogy a hivatalos közlemény fogalmazott. Valójában a cellájukban agyonverték őket. A börtönből szabadultakat télen engedték el, akik az akkori Oszt- jáko-Vogulszkban (a mai Hanti-Manszijszk) maradtak fedél, élelem, közlekedési eszköz nélkül. Hazamenni nem tudtak, meg kellett várni, míg megnyílnak tavasz végén a folyók. Az Irtis partján, a város szélén eszkábálták össze kalyibájukat, de a kemény télben sokan elpusztultak. Csak a sámánt, Kis Szenyát nem tudták elfogni sohasem. Alakja legendává vált. A kazimi felkelésről még beszélni is csak 60 évvel később, a 90-es évek derekától lehetett.

A könyvet Gennagyij Rajsev illusztrációi díszítik. A kötethez Ajpin egykori kihallgatási jegyzőkönyvek szövegét is mellékelte.

Remélem, Nagy Katalin ezt az Ajpin-művet is lefordítja, s talál kiadási lehetőséget is.

Számos könyvet kaptam, amelyek az utóbbi egy-két évben jelentek meg. A legmegrázóbb valamennyi közül a hanti és orosz nyelven kiadott Ha énekem- mcsém tovább él című, egy hanti asszonytól, Pelageja Griskinától gyűjtött szövegek és dalok. Azért megrázó, mert a gyűjtő neve immár gyászkeretben van: Schmidt Éva nem érte meg e kötet megjelenését. Éva, akivel együtt kezdtük annak idején fmnugrisztikai tanulmányainkat, a manysi és hanti nyelv, nép és kultúra szerelmese volt. Már egyetemre úgy jött ez a budai várkerületben lakó, jól szituált, iskolai tanulmányait részben külföldön végzett lány, hogy tudott hantiul. Emellett kitűnő képzőművészeti képességekkel volt megáldva, a képzőművészeti gimnáziumban érettségizett. (Még 1988-ban ő tervezte Specimina Sibirica című idegen nyelvű tudományos sorozatunk címlapját.) Az ELTÉ-n finnugor és néprajz szakon végzett. Már egyetemista korában - egy leningrádi ösztöndíjat kihasználva - titokban eljutott a Hanti- Manysi Autonóm Körzetbe, ahol egy család azonnal tagjává fogadta. Ez a

236