Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Pusztay János: Szibériai napló

nyelvcsalád két különböző ágához (a magyar a finnugorhoz, a szölkup a szamojédhoz) tartozik. Nyelvészeti kutatásaim alapján az uráli nyelveket a hagyományostól eltérő módon csoportosítom, eszerint az ugor nyelvek (magyar, manysi, hanti) és a szamojédok (a mordvinokkal együtt) eredetileg ugyanabba a tömbbe tartoznak. Ezzel magyarázhatók olyan szerkezeti meg anyagi egyezések a szölkup és a magyar között, mint pl. a két igeragozás (alanyi és tárgyas) megkülönböztetése, a kettős szám (a magyarban csak nyomokban), vagy az igeragok i-k, -1). A szókészleti egyezéseket - amelyek száma a két nyelv különélésének sokezer esztendeje miatt nem túl magas - szemléltessék az alábbi példák (azy itt is a veláris i hangjelölésére szolgál): él (ige) -yla-, lial (főnév) - kel, holló - kule, hol (nyelvjárási hun) - kun, hab - qomp, hal (ige)- qu-, qo-, hím - qum, qup, mony - man, mi (személyes névmás) - me-, men-ni- men-da-, nő, nej - neü, női, név - nini, fele (vminek) - palák, fa - po, fú(j) - puuwa-, száj - sói, tan-ul - tan-ty-, tat (csónak része) - taté, ti - te, tó - to, tat (hal) — tut, víz - üt stb.

A gyűjtőút során tanulságos látogatást tettünk Narimban, az Ob keleti partján elterülő faluban. Kísérőink elvittek bennünket a cárizmus üldözöttéinek múzeumába, amelyet a sztálinizmus üldözöttéinek múzeumával terveztek kiegészíteni. Egy hatalmas kertben több földszintes és egy-két emeletes épület állt abban az állapotban, ahogy mintegy 80 esztendővel korábban a száműzöttek, köztük bizonyos I. V. Dzsugasvili (Sztálin) megélték. Az egyik épületben volt a száműzöttek étterme, volt egy könyvtár, amelybe jártak nyugat-európai szociáldemokrata lapok, továbbá oroszországi és nyugat-európai tankönyvek - ezekből tanítottak a száműzöttek a falu iskolájában. A faluban voltak - a száműzöttek aktív közreműködésével - színielőadások is. A kert közepén volt egy kis, berácsozott ablakú épület, a magánzárka, renitenskedő száműzöttek időleges elkülönítésére. Dzsugasvili nem sokat tanulhatott a bánásmódból, mert Sztálin Gulágja vajmi kevés azonosságot mutatott ezzel a szinte idilli állapottal.

Szóval, harmadszor repülök Szibériába, ezúttal Hanti-Manszijszkba, a Hanti- Manysi Autonóm Körzet fővárosába. Utam célja az ott most alakuló Jugorszkij Universzitet (Jugriai [Ugor] Egyetem) filológiai programjával kapcsolatos konzultáció, s néhány előadás tartása a Filológiai Kar diákjainak.

Az autonóm körzet - ahogy neve is mutatja - nyelvileg legközelebbi rokonaink, a manysik (vogulok) és a hantik (osztjákok) földje. (A nyenyecek a hantikat habinak nevezik, ami egyszersmind ’béres, szolga, pásztor’jelentésű szó. E jelentésbeli kapcsolat magyarázata az, hogy a nyenyecek - a réntartás révén Északnyugat-Szibéria leggazdagabb népe - gyakran alkalmaztak hantikat kisegítő erőként. Ez a viszony érdekes módon tükröződik az obi-ugor hősénekekben is. A fejedelemhős a győztes csata után hazafelé tartva gyakran kényszerül megvívni csodás erejű lényekkel, akiktől többnyire vereséget szenved. Ezek a csodás erejű lények általában szamojédok. Ugyanakkor a szamojédok sem legyőzhetetlenek - az ő félelmetes ellenségeik a hősénekek tanúsága szeint a tunguzok. Az északi szamojédok tőlük tanulták a réntartást, majd mintegy felosztották egymás közt a területet: a tunguzok Közép-Szi228