Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Határ Győző: Grandguignol-bohózat

megvolt

„szerző! szerző!” kiáltozták a végén; de nem találtak sehol legalább így, ilyen rongyos-mocskosán ahogy vagyok, megjelenhettem volna a spotlámpák alatt, de nem lehet: éppen késeinek rámtámadnak

úgy járok, mint az a Másik, akit a deptfordi kocsmában megkéseltek a szemén keresztül és többé soha nem írt. Se színpadi spektákulumot, se titkos jelentéseket, mert az volt, az a Másik a kormány szolgálatában állt, mint titkos ügynök, sovány salláriumért; én meg még azt se, nem állok semmilyen kormány szolgálatában, titkos ügynöke se vagyok senkinek

tehetetlenségemben elhagyom magam, elernyedek. A keserű magamra ismerések könnyei ezek. Patakzó könnyek. Patakokban ontom a könnyeket. Nem is sírok, inkább bőgök, de az is hiába; mert a felhő szakad, a szakadó felhőszakadásban az eső elmossa arcomon végigpatakzó könnyeimet

ez lett hát belőlem, ez lett legvégezetre, az éjszakai felhőszakadásban egy elázott, semmivé foszló fekete bohózat-grandguignol

(álom: 2002. 04. 05)

198