Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Tóth Csilla: Egy magyar Bloomsburyben: a poézis elmélete
két eszmefuttatás etikum és esztétikum szétválasztásáról feltűnó'en sok közös mozzanatot tartalmaz. Akár Békássy tanulmányának rövid, tömörített szövegváltozataként is olvasható. Strachey is leszögezi, hogy a műalkotást kizárólag esztétikai szempontok alapján kell megítélni. Azonban az sem tagadható, hogy a műalkotásnak létezik erkölcsi hatása is. Ezt azonban rendkívül nehéz felbecsülni, sokféle körülménytől függ (idő, hely, kor, nemzetiség etc.). Nem fektethető le általános szabály. Ha mégis etikai alapon ítélünk, akkor nem magát a műalkotást, hanem csupán annak hatását ítéljük meg. Strachey is nagyon határozottan különválasztja az etikai ill. esztétikai értékeket, azonban elismeri, hogy az etikai érték hatása által mégis hozzátartozik a műalkotáshoz, nem választható el tőle. Okfejtését frappáns kompromisszummal zárja: „Az etikai összetevők mindazonáltal i’észei az esztétikum egészének, és az esztétikum egészét tisztán esztétikai mércék alapján kell megítélnünk.”18 Izgalmas kérdés, hogyan látta a fiatal költő az önelvű művészet feltétlen híveként a magyar költészet ügyét. A versek bírálása c. tanulmány világossá tette Békássy milyen elvi alapokon fogalmazta meg költészeteszményét. Browning, az íróművész c. tanulmánya a költő születésének 100. születésnapjára készült, s ezzel elnyerte a King’s College pályadíját, s Babits elismerését is, aki megemlíti saját Browning esszéjében. ,Nézzétek az embert, ki annyi gondolatot szőtt verseibe, oly korban, mikor költészetben gondolatot senki nem keresett!” - ezzel a felszólítással kezdi írását. Lélekanalízis, drámaiság, intellektualizmus - mindketten ebben látták Browning nagyszerűségét. Az elhunyt nőm, hercegnőm c. vers szép elemzésével a verset konstruáló elvek feltárására tett kísérletet. A Magyar költészet 1906 óta c. cikk tudjuk, Harold Monro Poetry and Drama c. folyóiratába készült. Bár Békássy a kéziratot elküldte, a háború lehetetlenné tette az újság további megjelenését, így végül a cikk kéziratban maradt. Békássy a Bloomsbury-körben előadásokat is tartott a magyar költészetről. A magyar költészetről szólva előbb az európai irodalmi folyamatokat tekinti át. Feltűnő, hogy a tízes években már jelenlévő avantgarde irányzatokról (expresszionizmus, futurizmus) nincs tudomása, s klasszicizmusról és formai tökéletesedésről írt. Nyilván itt az avantgarde költészet általános angliai befogadásának a hiányjeleit láthatjuk. Az angol kortárs irodalomból a modern, pszichológiai regényt, és az Erzsébet-kori metafizikai költők újbóli népszerűségét emelte ki. A magyar modernizmussal szembeni legfőbb kifogása: „... a mozgalom, bár olyan, amilyen itt tisztán művészi érdekű volna, Magyarországon nem az... A szociális és politikai örvények ragadták magukhoz költőinket...”19 A nyugatos mozgalom újdonságait a megújuló költői nyelvben, s az általa oly fontosnak tartott ritmusban látta. Ezt tartotta Ady egyik fő érdemének is, kinek költészetét túlságosan szubjektívnak ítélte meg. Kosztolányi intellek- tualizmusa, de legfőképp Babits objektív költészete áll hozzá igazán közel: „Minden arannyá lesz, amit érint, vagy legalább zengő érccé.”20 Békássy költészeteszménye tehát a hagyományokat is felvállaló, intellek190
