Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
rejteni. Mi mindenről meséltem, de alig figyelt rám. L „Most már mennetek kell, késő lesz, mire hazaértek.” M Hazafelé a könnyeim potyogtak, mikor elkapott a zápor. Szép on- dolált hajam kinyúlt, nagy kalapom terajtad, vizes ruhám a testemhez tapadt... L De jött egy luxusautó... M Igen, egy igazi úrvezetővel. L {leül) ,Asszonyom, a buszmegállóhoz igyekeznek? Én is arrafelé megyek. Még nagyon messze van, szádjának be, kérem.” M Mint két ázott veréb, egymáshoz bújtunk. Nem mertem hátradőlni. L ,A szanatóriumból jönnek?” M „Ez az én kálváriám. Már két éve, hogy odakerült az uram. Jótevőnk, Scholtz Kornél ajánlására, mert egyszer vért köpött.” L ,,Holnap lesz a nagyvizit, majd megnézem.” M „Nem ls tudom, hogyan köszönjem meg...” L Már másnap megvizsgálta az édesapámat. Két év után először. (M-re mered) És mit mondott neki? M Hogy magának semmi baja sincs, de ha sokáig itt marad, megkaphatja a tüdőbajt. L És hazaküldte. M Igen, már másnap. L (szünet) Akkor most adok egy vitamint. M Azt hittem, valami mást. L (M szájába dugja) Ez annál sokkal többet ér. M Mért vagy ilyen undok? Olyan helyes kölyök voltál. L {türelmetlenül, az üveggel) Most ne beszélj, hanem nyeld le. M Rossz ízű... Mért akarsz megmérgezni...? L Egy nagy korty teával... (M nagyot nyel és kitátja a száját) Ügyes vagy. Ml Csak üres. Akkor lennék ügyes, ha két mázsa almát eladnék. L Milyen jó lenne valóban. „Vigyen ebből a szép piros jonatánból. Hazajött már a nagyfia? Egy kicsivel több, nem baj? Mi este hétig nyitva vagyunk. Igen, szombaton is!” Én meg addig a gangon egy koszos macskával vitatkozhatnék. M (gyerekhangon) „Babáé, nem cicáé!” Mikor meghallottam, összecsókoltalak érte. L Alig voltál velem. Fontosabb volt az üzlet, a sok ronda vevő. Nem csoda, hogy nem tudtam beszélni. M Azt mondta egy doktor, hogy nemsokára be sem áll a szád! (G nyögdécsel) L Igen, a pincében! Hol végre együtt voltunk, (szünet) Egy kislányt szerettél volna, nem még egy fiút. M Hogy ne vigyenek el katonának! L (szünet) Különben igazad volt. Most biztosan megfésülne, (halkabban) S nem lenne ilyen a hálóinged... (kivesz egy fésűt a fiókból és feláll) M Ne húzzad... L (fésülni kezdi) Milyen nehezen törődtél bele, hogy nem köthetsz masnit szépen göndörödő, aranyszőke hajamba. M Nem is volt ilyen szürke! Mért nem mosod meg?! L Mert előbb-utóbb megőszül az ember. De most már megyek. (elteszi a fésűt) Be kell zárnom a boltot. G (motyogva) Ne oltsák el... A csillár nem eladó... 148
