Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
M Csak amíg veled beszélek. Amikor elmész, semmi vagyok. L De még nem megyek el, ne félj. Hoztam süteményt is. 0Csörömpölés) M Megitattad már a lovat? L Még nem kell... M Mikor egy városvégi telepen ott kellett hagynom a Szikrát, még visszanézett rám, mintha azt kérdezné: nem megyünk már haza?! L De most már nem vehetik el a lovunkat. Még a kegyelmes úr romos villáját is visszaadták. M (mint egy nagy titkot) Én akkor is félek, ha nem félek. L Tudom, a sánta csibe helyett is. (az utolsó szem, aztán ripacs- koclva) És most mi jön? (a táskájába nyúl) M (nagyot nyel) Egy bomba... L Majdnem (kiveszi), csak marcipánból. M Nem kérem. L Akkor odaadom egy árvagyereknek. M Én vagyok az árvagyerek, (elveszi és beleharap) L Emlékszel, milyen örömet szereztél az édesapámnak, mikor bevallottad? M Mert ő is az volt. (még egy harapás) L De innod is kell. (fogja az üveget) M Miért? L Hogy ne legyek árvagyerek. M (odanyújtja a sütemény maradékát) Edd meg a felét legalább, olyan sovány vagy! L A kislány csak egy vézna majomnak adta oda a süteményét. O bezzeg nem adná oda nekünk. De igen, mondta a kislány, Afrikában odaadná. M (elmosolyodik) Milyen okos... L Emlékszel, milyen karcsú voltál valamikor? (M két kezét összeérinti, mintha átfogná valakinek a derekát) Akkor még a szalonban dolgoztál... (megtörli M száját egy szalvétával) M Meg is becsültek! Én próbáltam fel a legszebb ruhákat. L Mi szeretnél lenni? Nagyságos asszony vagy kézilány? M Nem szeretnék az lenni, mert az vagyok. L Ne tréfálj. Te az édesanyám vagy. M (a vaságy szélére néz, melyet jobbjával szoi'ongat) Mikor engedhetem el ezt a botot? L Máris. Csak engedd el. (egyenként fejti le M ujjait a vasról) Úgy kapaszkodsz, mint egy szakadék szélén. M (megnézi) Milyen csúnya lett a kezem... L (szünet) Még most is dolgozik. M (felpillant) Szürke a hajad. Mért nem mosod meg? L Csak ó'szülök. De szürke hajam távolról még fekete. Azt mondta a kislány. M Mást nem mondott? L A porond csillaga? Dehogynem. Mikor átmentünk a patakon egy kidóit nagy nyárfán, azt mondta, hajoljak meg. Köszönjem meg a tapsot. G (ébredezik) Jön a lányom, nem kell a vacsora, jön a lányom. Mikor jön már? Jön, csak még dolgozik, ő sem a levegőből él. L Giziké, nem kér valamit? G Maga is itt van? Nem tudom, hogy kerültem ide. A mama nem hagy aludni. Egész éjjel magyar nótákat énekel. Vagy kiabál. M Ne foglalkozzál vele. L (G-hez) Egyedül jobb lenne? (M- hez) Nekem is énekelhetnél. G (énekelve) „Piros, piros, piros, 138
