Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Merényi Krisztián: A csontbaba; A rejtély
MERÉNYI KRISZTIÁN A csontbaba Sokat álmodom vele, pedig olyan valószínűtlen. Felriadva, gyakran rohanok az ablakhoz és verejtékezve kutatom a sötétben. Lelopózom a meleg nyári éjbe. Akár egy holdkóros; úgy haladok. Magam mögött érzem. Egy pillanatra fejemet hátra; meglátom: Szemei felemás csontgödrök; orra pókhálós üreg, szája helyén varrat. Rongy haja arcát borítja. Valami fúriaféle lehetett... Szilánkos csontjait ruhacafatok fogják össze. Riadalmamat megérezve fel- ajzva követ, rajtam tartja nem létező szemét. A várost is elhagyom. Igyekszem előle, mégis közeledik. Erdei irtás; bagolysikoly... Ragacsos sárba nem visz a lábam. 0 könnyedén cuppog mögöttem a keréknyomban. A kanyar után a messzi testvérváros fényei; csak még odáig... Már nem jön utánam, nem engem riogat, csupán előtte tébláboltam. A kanyar előtt bújt be a fák közé. Hevesen egy földkupacot kezd kaparni. Lélegzetemet visszafojtva menekülésre készen lesem. Rángatózik a válla, töretlen munkakedve nem hagy alább. Halk hörgése sűrű páraként bolyong a holdvilágított légben. Nagy rögöket termel ki; a feje is eltűnik. Most megugrik; megtalálta... Sokáig nézegeti dalolászva, alaposan letörli róla a földet. Túlvilági hangon ringatja; rázza a zokogás. Óvatosan körülnéz, majd visszahelyezi a rozsdaszínű lepelbe bugyolált, kétarasznyi csontbabáját. 129
