Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon

Meg-megrázkódik a kirakatüveg.- Benyomta már valaha?- Még nem.

A tulaj ezt gyorsan lekopogja az asztalon.

Az író nevet. Mégiscsak rendes ember. Csak a külseje. És ő még attól félt, hogy majd nem ismeri fel. A SIMre néz. Látja magát, amint gépel vele.- Mikor jöjjek el érte? Mikor lesz kész?- Egy hét múlva.- Biztos?- Mérget vehet rá.

Kétszáz forintot kért a tulaj a javításért. Elmondta, hogy mit csinált az írógéppel, de mondhatott akármit, az író úgyse ért hozzá. Bólintott hát és fizetett.

Odahaza sietve leül az író az íróasztalhoz és felnyitja a SÍM fedelét. Nézi a hengert. Természetesen ferde. (Amióta megvan a gép: születési rendellenesség.) Papírt futtat a gépbe és gépelni kezd. Apró nyikkanással csapódnak a karok a papírra. Mintha könnyebben mozogna a szerkezet. Jól van. Még végig se gondolja a jól vant, elakad a gép. Pontosan azon a helyen, ahol a javítás eló'tt. Javítás?!- A büdös kuruc...!

Az író is ember. Mosdatlan naturalizmusa hasonlít a szökó'kúthoz. Hogy mit érzett?

Első jegyzet

Engem olyan problémák érdekelnek, amelyek ma nem problémák, mert elkerülik a fejló'dés irányvonalát. Elintézett dolgoknak tekintik.

Én mégis úgy vélem, hogy épp a fejló'dés miatt kell egész életemet ezeknek a kivizsgálására szentelnem. Egyáltalán nincsenek elintézve.

Ezek - egy kis eposzi seregszemle a szabad akarat és sorsszerűség; az úgynevezett véletlen és sorsszerűség; a kiszolgáltatottság és sorsszerűség.

Sorsszerűségen mindazt a befolyást értem, ami kívülről determinálja az embert és tevékenységét. Tehát nemcsak a társadalmi, politikai, természeti, történelmi, élettani tényezólcet, hanem olyasféléket is, amit az írógép testesít meg.

Olvastam Schopenhauert, hát van némi elemi fogalmam a szükségszerűség tanáról is.

De ha egy írógép inkább csapás, mint hasznos használati eszköz, akkor az ember, különösen ha olyan író, mint én, rögtön valami irracionális eredó't szimatol.

4