Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Milován Drázsa: Élet a hibernákulumban

Nosza, a fanarióták - immár az iszlám szolgálatában - nekiláttak, hogy megszervezzék a birodalmi közigazgatást és beavassák a mesterségbe azokat az igazhívőket, akiknek közigazgatni szottyant kedvük18. Mert bármi fékezhetet- len hősök a gházik (a Hit Bajnokai), a harcokba belefáradva ösztönösen bü- dösöllik a közigazgatást. Időnap múltával a fanarióták és tanítványaik belenőnek szerepükbe, mind lazábbra eresztik a gyeplőt és a maguk javára/sza- kállára - »átszervezik« a birodalmi közigazgatást. A korrupció hagyománnyá szélesül, az eresztékek engednek; az államapparátus fellazul.

b) A gondolkozó elme lebénítása. Rég volt, amikor - Bagdadban az abasszi- dák, az ibériai-félszigeten az almoravidák alatt - az iszlám világ a művészetek és az ismeretek aranykorát véshette fel annáleszeibe (mindig a teljhatalmú uralkodó védőszárnya alatt és soha másként). Akalam (teológia) ún. hanbalita szárnya19 hadat üzent a gondolkozás és a képzelet szabad csapongásának. Száműzték a szabadakarat gondolatát, mint amely Allah időtlen-időket átfogó predesztinációjával ellenkezik (s ezen elvérzett a filozófusok szabadabb mu- tazilita irányzata) és üldözték a »haszontalan« misztikusokat, leromboltatták a szufi szentek síremlékeit és betiltották e kegyhelyekre a zarándokjárást. Még azt is betiltották, hogy Allah kilencvenkilenc tiszteletnevét (melyek mindegyike nem »attribútum«, hanem külön »entitás« az iszlámban), akár heuré- kázva, akár hallelujázva, és/de még csak örömkönnyek közepette is: bárki méltatni, fürkészni, részekre bontani, elemezni merje és egyáltalán hogy elmélőd- jék róla.

Mi maradt? A mozdulatlan, a bensőséges, a leborulva maradó, puszta, néma elfogadás.

A gondolkodás Allah feneketlen üstjébe belezuhant és elpenészedett. Az iszlám világban az emberi szenzórium egyszerűen elsorvadt. Ahanbaliták nagyobb sikerrel jártak, semmint szerették volna.

c) A gondolkozás/kutatás/képzelet elsorvadásával velesorvadt a hatalom.

Az ostromgyűrűbe fogott Konstantinápoly falai alatt II. Mehmed szultán,

1453. május 29-ének reggelén negyedmilliós seregének parancsot adott az általános támadásra; alig 40 évvel annak utána Kolumbusz Kristóf 1492-ben, Palos de la Frontera kikötőjéből a mondabéli Zipangu felkutatására tengerentúlra indul és felfedezi Amerikát. 1498-ban - tudós arab kormányosa segítségével - Vasco de Gama körülhajózza a Jóreménység Fokát és Afrika megkerülésével rátalál az Indiába vezető tengeri útra. Láthatatlan nyíl ez, a történelem mérgezett nyila, mely vakon s anélkül, hogy kilövői szándékának hordozója volna, az iszlám hatalmát szíven találja.

A területre/hatalomra mind jobban kiszélesedő »Nyugat« felfedezte a két Amerikát, Indiát, nagyra nőtt, a világtengereken erőhatalommal átvette és letarolta a fóldrészközi kereskedelmet, felfedezte a repülést, az atombombát - génszerrel, holdraszáll, kutatja az űrt.

Még a XVIII. században a perzsák dárdavető lovasságukba helyezik minden bizalmukat, kinevetik a muskétás gyalogságot és a puskaporral ügyetlenül, csőretöltött flintát.

A törökök szemöldökráncolva figyelik a Nyugat nyomdagépeit, de csak nagy sokára, 1729-ben engedélyeznek Isztambulban nyomdát. 1742-ben bezáratják és betiltják a nyomtatást: addig e műhelyből néhány szánalmas kom- piláció és egy monográfia jelent meg a »Frankok Országáról«, amelyet 17211086