Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Varga Virág: Testkönyv

sítsd fel, hasítsd fel. (Milyen forró is ez az éjszaka, de semmi fülledtség, milyen forró.)

15. Fehér éjszakák, ott lebegsz a felszínén. Mindig tisztaságra vágytál? Aki a vizet szereti, fulladjon folyóba. (Sírj, sírjál.)

16. Fehér éjszakák, esetleg vörös és fekete? Nemsokára hajnal, mégis az óra számlapja betörve, s az óramutatók törött pálcikái úgy kandikálnak kifelé mint testből kiszabott vérerek. Ha férfiként írtam volna történetet, talán a kacérság új lélektanát jegyeztem volna fel, vagy a nők változékonyságát írtam volna. Én nem vádolom a férfit, s nem törekszem javításra, mintha - alapos szövegkritikusnak - módomban állna valamin még javítani. S mert az idegenség hermeneutikáját egyaránt szenvednie kell férfinak és nőnek, miért tolnám a magamét előbbre? Lehetnék éppen a mondat végi áthúzott zárójeles megjegyzés. Aki nyomot hagy, de az is, aki elkerül.

17. Hasítsd fel, bonts meg, most bomolj meg. Hasadjon a szöveg. Lássuk: a test mag volt-e avagy héj? Nyíljon fel, s csorogjanak a szavak, végül torkolljon egy nagy folyóba minden fonéma, ahol nem-különböző ’á’ és ’ó’. Szurok és opál hangzók mosódjatok össze! Lépjen helyébe a testek játékának egy másfajta remix: a body art átalakítása.

18. Tudom a végét (tragikus olvasat)...

114