Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Gyürky Katalin: Az Istenember küldetése Vlagyimir Szolovjov művészetében

gondviselést tükröző halála azonban megmentette attól, hogy elhibázott életét tovább kelljen folytatnia.

Ebből viszont arra következtethetünk, hogy Szolovjov a művészi koncepciójában az olyan emberektől, akik életvitelük miatt nem tudják betölteni az Istenember funkcióját, nem tudnak önmagukon felülemelkedni, elvárja, hogy legalább méltósággal haljanak meg, ha már a halhatatlanság nem is lehet az osztályrészük. Az ilyen méltó halálra láttunk példát a szerző szerint Szókratész tettében, aki inkább az öngyilkosságot választotta, minthogy egy hozzá méltatlan közegben kelljen tovább élnie. így Puskinnak a fentiekben bemutatott, az isteni gondviselést tükröző halála is közel állhat ehhez a szókratészi méltó véghez, a halálhoz, amelyet Szolovjovon kívül senki nem talált méltónak. Tehát - ha úgy tetszik - magát Szolovjovot sem értette meg az a közeg, amelyben ezt a Puskinról is szóló véleményét kinyilvánította. Egyedül volt ezzel a meglátásával, és kortársai szemében emiatt ő is egy büszke, csak a saját véleményét elfogadó, s azt mások fölé helyező személyiségnek tűnhetett. Ez a probléma azonban már átvezet Szolovjovnak és kortársainak, elsősorban Rozanovnak az egymáshoz fűződő viszonyához, az egymásról alkotott véleményéhez, amely már egy másik értekezés témája lehet.

JEGYZETEK

1 Szobranyije szocsinenija Vlagyimira Szolovjova, Szankt-Petyerburg, 1911-1914., t. 9. sz.

264.

2 E. Szkobcova: Miroszozercanyija VI. Szolovjova, Ymca-Press, Párizs, 1929., 8.

3 Szobranyije... t. 9., sz. 267.

4 Szolovjov: Tri razgovora, Szankt-Petyerburg, 1901., 236-237.

5 M. Szolovjov: Zsizny i tvorcseszkaja evolucja, Izdatyelsztvo Respublika, 1997., 347.

6 Szobranyije: t. 9., sz. 268.

7 Uo.: 268.

8 Uo.: 268.

9 Mocsulszkij: Gogol, Szolovjov, Dosztojevszkij, Moszkva, Izdatyelsztvo Respublika, 1995., 112-113.

10 Mocsulszkij: i. m. 114.

11 Szobranyije... t. 3. Sz.

12 Mocsulszkij: i. m. 115.

13 Szobranyije... t. 9. sz. 350-351.

14 Nietzsche: így szólott Zarathustra, Osiris Kiadó, Budapest, 2000., 42.

15 Nietzsche:

16 Szobranyije... t. 9., sz. 232.

17 Uo.: 232-233.

18 Az aszkéta életmód és az androgünitás megítélésével kapcsolatban ismét Rozanov és Szolovjov ellentétét lehet megfigyelni. Rozanov ugyanis sajátos panteisztikus látásmódjában Isten világteremtését is egy nemi aktusként értelmezi, így véleménye szerint az életteli judaizmus egyben magának a vallásnak a születését, az Isten általi szakrális nemi teremtés eredményét jelenti, és ennek a vallásnak az élettelen állapota a vallásos és nemi ösztön halott állapotát eredményezi, amely a kereszténységben nyilvánul meg. Rozanov erotikus nézőpontjából szemlélve a kereszténység valóban a vallás halott állapota. Hiszen a fő és követendő keresztény érzés Rozanov szerint a szomorúság, a testi örömök elutasítása, vagyis az az aszketizmus, amelyet Szolovjov - Rozanowal ellentétben - saját keresztényi, a testi szerelem aljasságát elutasító nézőpontjából - mint láttuk - a felsőbbrendű szerelem egyik lehetséges útjának tart. És ahogyan a Szolovjov által pozitívan értékelt aszketizmusból kiindulva éppen az androgünitásban találja meg a felsőbbrendű szerelem végső, tökéletes útját, úgy Rozanov is az általa negatívnak ítélt aszketizmusból jut el az androgünitásig, amely azonban nála egyáltalán nem egy vágyott forma, hanem az aszkéta

1077