Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Hatiasvili Nodar: Hallod?... A csalogány... (filmszíndarab)
Aranyfogú fiú: - Vízért, mi másért? Hang a sorból: - Mi is azért állunk... Aranyfogú fiú: - Akkor jó helyen járok... Hang a sorból: - Csak az irányt tévesztetted el, a sor vége helyett az elejére álltái... Aranyfogú fiú: - Minden relatív, ami neked a sor vége, az nekem az eleje. A fiú és haverjai olyan gyorsan a sor elejére kerülnek, hogy mire a sorban állók közül néhányon összeszedik a bátorságukat, hogy rájuk szóljanak, a srácok már megvették, amit akartak és tréfálkozva, egymást ugratva odaballagnak barátnőikhez, akik üdvrivalgással fogadják őket. A hangoskodás Gogi és Mari figyelmét is felkelti, rosszallással nézik a ricsajozó bandát. Az aranyfogú fiú fólhajt egy dobozos sört, a dobozt a földre hajítja, majd cipősarkával szétlapítva beletapossa a homokba. Mari: - Örüljünk a botrányos viselkedésüknek, sőt bátorítsuk őket? ... visszataszítóak... Gogi: - Nekem sem tetszenek. De az sem tetszik, hogy a mi kényelmünkkel senki sem törődik. Mibe kerülne fölállítani néhány elárusító bódét? A mellette álló hangja: - És miből gondolja, hogy valakinek többet kellene törődnie a maga kényelmével? Gogi: - Hát abból, hogy..., hogy olyan beosztásban van, amit... A mellette álló hangja: - Amit könnyen lehet, hogy pénzért vett meg. És persze nem azért, hogy a maga kényelmével törődjön. Koncertterem. Mari elkésett és megpróbál bejutni a nézőtérre, de nem engedik, mivel már elkezdődött az előadás. Amint a jegyszedőnő elmegy, Mari résnyire nyitja a terembe vezető ajtót. A színpad a Vidor Hugo évforduló alkalmának megfelelően van feldíszítve. A nézőtéren ünneplőbe öltözött embertömeg. Az estet a párt szervezte, mindenre rányomja bélyegét a mesterkéltség. A fellépők és a nézők is jól tudják a szerepüket. Az ajtóban álldogáló, kezében mezei virágcsokrot tartó Mari kirí a szerepjátszók hamis tömegéből. A színpadon Gogi Hugo verseket szaval. ,Harcosok! Hová vezet a véres harc? Mint a gabonát felperzselő esztelen tűz Elpusztítjátok a becsületet, józan észt és reményeket! Hogyan ? Franciaország Franciaországra támad? Ideje észhez térnetek! Harci sikeretek Senkire nem hoz dicsőséget és megaláz mindannyiunkat, Hiszen minden golyó, ó, szégyen, gyalázat! Hazánkat csonkítja és szégyeníti...” A résnyire nyitott ajtóban Mari megbabonázva hallgatja Gogit, a fiú hangján kívül semmi más nem jut el tudatáig. Mari háta mögött megjelenik a jegyszedőnő, s felháborodottan mond valamit a lánynak. Mari megfordul. A jegy- szedőnő haragtól és félelemtől feldúltan, amilyen közelről csak lehet odasúgja Marinak: Jegyszedó'nő: - Azt akarod, hogy kirúgjanak: Azzal minden további nélkül odébblöki Marit és becsukja az ajtót. Mari lelki- ismeret-furdalást érez, így fel sem háborodik ezen bánásmódon, csak zavarodottan ennyit mormol: 1022
