Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Peter Carey: Ned Kelly balladája

Strathbogie falu fölé hogy fóltöltsük a készleteinket hát ahogy a fagyos tehéncsapáson megyünk a kalyiba felé látom ám hogy 1 fiatal nő rohan a téli fehérségben fekete kabát van rajta fényes kék kalap és futás közben integet.

Észrevetted már hogy szép időben rossz híreket kap az ember? Aznap ragyogó tiszta reggel volt a legelők szikráztak a fagytól a kerítésen sorban ültek a tövisszúró gébicsek a gyönyörű danájuk jó előérzetekkel töltött el.

Távirat kiáltotta Kate húgom.

Odaügettem melléje ki volt vörösödve az orra és a füle de ragyogott a zöld szeme és nem volt benne semmi félelem. Távirat kiáltotta még lx aztán ideadta.

Neked van címezve Kate.

Igen de neked szól.

Fázott a kezem a papír jó meleg volt nemrég gőzölték föl aztán visszaragasztották a ragasztó még meg se száradt. Mi ez?

Olvasd csak el Ned.

KANCA ÉS CSIKAJA SAN FRANCISCÓBAN LEGELÉSZ ABRAK DÖ- GIVEL.

Mary tői jött?

Tőle hát.

Kislányom ez te voltál. Megszülettél. Idegen földön voltál de biztonságban az édesanyád emlőin akkorát bődültem mint 1 vezérbika kirobbant belőlem a lélegzet és megfagyott a tiszta ausztrál levegőben. Körbenyargaltam a legelőt aztán 8-ast írtam le 1/2 lábon állva a kancám hátán pisztolyokkal a kezemben a fiúk csak bámultak azt hitték az ő búval bélelt Kapitányuknak végleg elment az esze.

Apa lett kiáltotta oda nekik Kate.

Hű hogy ezek micsoda parédás lovaglást mutattak be a te köszöntésedre és mekkora murit csaptunk pedig még meg se főtt a lábasban a zabkása.

Kellyék vannak itt. Mezítlábas gyerekek futottak a jeges földön meg 1 lány pónilovon hogy megvigyék a hírt a barátainknak. Nehezen megszerzett pénzünk szóródott szét mint búza a lukas zsákból.

A poroszlók mindenfelé ott lapultak a hegyekben és a városokban de az ország nem volt az övüké halvány sejtelmük se volt a nagy ünneplésről ami terjedt hegyről hegyre mint a sárga rekettye. Joe Byrne előadta Rose O’Connell balladáját hatalmas barintonja messze visszhangzott a rétek fölött még a lompos birkák a kancsal szamarak is hírét vették a te megszületésednek. Steve dzsiggéit az út közepén fürge volt és szemrevaló mint 1 póniló. Dán gyorsan berúgott beleírta a nevedet a tenyerébe és megesküdött hogy hajóra száll és visszahoz téged oda ahova tartozol.

Ez a te fajtád a te néped volt kislányom vagyis sok sok jó ember Gretából és Moyhuból és Euroából és Benallából szüntelenül jöttek hozzánk délelőtt és délután és este. Hogy hogyan vették hírét a születésednek az erdei telegráf kezdett-e működni nem tudom csak azt hogy jöttek a férfiak jöttek a nők csecs- szopókkal a mellükön remegő kiskölykök pamutkabátban a szél ellen 1/2-ig lehunyt szemmel. Ócska szekereken és targoncákon jöttek olyan emberek akiket a BENALLA ZÁSZLAJA ijesztő külsejű alaknak szokott leírni nem lett volna szabad magára hagyni a tehenet és a disznót de mégis eljöttek mert ők meg mi egyek voltunk megmutattuk a világnak mire képesek az elítéltek iva1012